A regény a szerző - a rendezőként ismert Gárdos Péter - szüleinek édes-bús, időnként megrázó, de mindenképpen nagyon aranyos története. Talán fura, h azt írom, aranyos, hisz mindkét fiatal a koncentrációs táborok poklából menekül és kerül a II. világháború vége után Svédországba. Miklós, akivel orvosa egy svéd kórházban közli, h csak hónapjai vannak hátra, levelezésbe kezd a szintén a svédországi rehabilitációs táborokban lévő 117 magyar zsidó lánnyal. Lilivel gyorsan valami különleges alakul ki közöttük, végig követve először tartozkodó, szemérmes, majd egyre barátibb, mélyebb, érzelmesebb levelezésüket, nem csak a két főszereplőt, hanem hányatott sorsukat is megismerjük. Két teljesen különböző karakter esik szerelembe: Miklós egy jég hátán is megélő, életigenlő, humoros 25 éves, míg Lili hozzá képest egy naiv kislány, ártatlan és szende. Szerintem érződik, h a főszereplők a szerző szülei, kétség sem fér hozzá, h nagyon szeretett figurákról van szó, a maguk ügye-fogyottságában, egyszerűségében is olyan aranyosaaaaaak! :)
A regény gyorsan olvasható, könnyen befogadható, nem hoz újat a holokuszt témájának feldolgozásában, valahol azt olvastam róla lektűr, nem tör irodalmi babérokra. Ez valószínűleg így is van, mégsem érzem ezt jelen esetben problémának, mert mégis olyat ad, amit csak kevés könyv: egy elképesztő igaz történetet, jó néhány torokszorító és mókás pillanatot, érzelmi élményt itt és most.
A regény keletkezése is megér néhány szót: Gárdos 1998-ig, édesapja haláláig nem is látta a leveleket, édesanyja akkor mutatta csak meg neki azokat. Ekkor egy éjszaka alatt végigolvasta a szülei jó 50 évvel azelőtti levélváltását, de tíz évig nem tudta megírni a történetüket, ami végül 5 évvel ezelőtt jelent meg először, azóta 30 nyelvan adták ki és mozifilm is készült belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése