Carrie Snyder: A futónő

A 104 éves Aganetha Smart egy nyugdíjasotthonban éldegél. Aggie az 1928-as olimpián nyert aranyat Kanadának, 800 méteren, akkor, amikor hosszabb távú futóversenyen nők először - és hosszú ideig utoljára - indulhattak. Minden írás ezt emeli ki a könyvről, engem is ez érdekelt volna, helyette ez, az olimpia, az edzések, maga a futás és a 800 méteres távval kapcsolatban kialakult kétségek vajmi kevés szerephez jutnak a könyvben. Helyette megismerjük Aganetha gyermek és ifjúkorát, folyamatosan ugrálva a múlt és a jelen között. A végére tartogat az írónő még egy meglepő csavart, de számora ez sem tudta igazán jóvá tenni az addigiakat

Ami még meglepett, h Aganetha Smart kitalált személy, derült ki az utószóból és a szerző ott azt írja, h az, 1928-ban indulhattak nők 800 méteren, de aztán csak 1960-ban újra - ez inspirálta a könyv megírására, hát…ez elég meglepő, mert ahogy már írtam, pont erről „felejtett el” hosszabban írni. Pedig szerintem ez a téma lehetett volna érdekes, kiemelhette volna a többi könyv közül, mert elképzelhető, ha felkerül egy versenyszám az olimpiára, amit rögtön le is vesznek róla, akkor első és egyetlen bajnoknője felemeli a szavát, harcol érte, de Aggie egész mással van elfoglalva. Persze alakulhat így valakinek az élete, csak mivel egyébként is fikció, szerintem érdemesebb lett volna akkor ezt választani fő szálként.
Bár nem volt rossz könyv, de számomra csalódást jelentett, a cím, a borító és a fülszöveg alapján sokkal inkább „sportos” olvasmányra számítottam, helyette mást kaptam.