A főszereplő gondosan megtervezett szombati napja már akkor újabb kis fordulatot vehetne, mikor menő mercijével incidensbe keveredik pár kemény fiúval, ezt még megússza és a felgyülemlett feszültséget egy vérre menő squash csatában vezeti le. Aztán elvégzi a családapaként rábízott hétköznapi feladatokat és amikor végre jöhetne a lazítás a családja körében, jön a reggel elmaradt drámai fordulat, ami valahogy végig ott lebeg a levegőben, mégis meglepő. A nap zárásaként Dr. Perowne napjának negatív főhőse a műtőasztalán landol és bár nagyon olyan érzésem volt, h talán a főszereplő utolsó napját követjük figyelemmel ilyen precizitással, végül McEwan megkegyelmez főhősének. De a regény nem csak a szombati nap 24 órájának leírása, hanem Henry Perowne életének és személyiségének megismerése is, hisz gondolatai csatangolnak a munkájáról a gyerekeire, a feleségére, sok mindent megtudunk róluk is. Érdekesség, h a könyvben két jelenet is van, ahol a főszereplő sorsa tragikus fordulatot vehetne, ahol tapintani lehet a feszültséget, mindkét esetben győz azonban az intelligencia az agresszióval szemben, méghozzá egészen zseniális és váratlan módon, ezek a részek nagyon tetszettek. És tetszett az egész regény is, bár elmélázó, lassú és nagyon kell figyelni, h képben maradjon az ember. Pont ezért szerintem nehéz, de nagyon érdekes, helyenként lebilincselő olvasmány, amivel azért megszenved az ember, de van katarzis, örülök, h a várólistámra és sorra került. A könyv fent van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is, megérdemelten.
Magyarul is megjelent Szombat címmel, amit nem értek, h a németek miért maradtak az angol Saturday címnél és miért nem lett náluk Samstag?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése