Az elején ez egy nekem nagyon tetsző biográfia volt, alapos, lineáris elbeszélés, de nem szájbarágós, magasztalós, hanem tényleg többnyire olvasmányos és érdekes. A színésznő német és ír gyökereinek- , valamint gyerekkorának- családi hátterének megismerése után rátérünk filmes karrierjére. Az ünnepelt hoollywoodi sztár csupán 11 filmet forgatott 1950 és 56 között, de Oscar-díjat is kapott. Ez a 11 film, 11 fejezet az életrajzi könyvben, egy idő után azért itt már azt éreztem, h ez egy kicsit túl részletes, rengeteget írt a filmek történetéről, sokszor egy csomó dialóggal stb. Bemutatja Grace filmes életének fontos szereplőit, színész kollégáit, rendezőit, ír meghökkentően sok afférjáról, kalandjairól. Amíg tehát a színésznőről van szó, a biográfia rendkívül alapos, de amint feltűnik a színen a monacói herceg, megváltozik az egész könyv, kevés konkrétum, nagyon sok minden marad homályban.
Az mindenképpen meglepő, h Grace Kelly hónapokig nem látta első, kb. fél órás találkozásuk után Rainer herceget, legközelebb az eljegyzéskor (?), míg előtte szinte minden filmje forgatásán az egyik, többször két színész kollégájával is kalandba bonyolódott. A biográfia alapján tényleg vonzotta a palota, a csillogás, a herceg, a rang és a házasság is, de nekem valahogy kicsit az volt az érzésem, mintha egy szerepnek tekintette volna ezt, de aztán rá kellett jönnie, h ez nem érhet véget. A herceggel való kapcsolatáról alig van valami, hogy lett ebből esküvő, elég érthetetlen mindkét fél részéről, de oké, erről nincs infó…viszont a házasságuk is homályban marad, pedig arról elég sok információ kellene, h legyen. Nem magánéleti dolgokra gondolok persze, hanem például közszereplésekre, hivatalos külföldi utakra, a hercegi párról hivatalosan tudható dolgokról sem nagyon ír. A gyerekeik születését is elintézi 3 egymást követő rövid kis bekezdésben, hirtelen felrúgja a lineáris elbeszélést és az egész számomra egy nagy zagyvaság lett.
Alfred Hitchcock nagyon fontos szerepet töltött be Grace Kelly életében, ez kétsgételen, de a biográfiának több olyan része is van, amikor el kellett gondolkodnom, kinek is olvasom az életrajzát? Túlzóan és szükségtelenül sokat írt róla, nem csak akkor, amikor még Grace rendezője volt, hanem később is.
A hercegnő haláláról aztán megint nagyon sok minden van, de főleg feltételezések, teóriák, érdemi nem sok.
Hiányérzetem maradt, mert pontos képet fest a színésznőről, de homályban hagyja a feleséget, az anyát és ami a legmeglepőbb, még a hercegnőt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése