Visszaköltözik a szülővárosába a szüleihez, két húgához és nagymamájához, rájön, h már alig ismeri a családját. Eleinte Abby fetreng az önsajnálatban, azt próbálja Frednek, a vőlegényének és a főnökének is bizonygatni, h az ő élete izgalmas, ő egy excentrikus személyiség, persze a felét sem hiszi maga sem. Aztán szépen lassan elkezd azokra az emberi kapcsolataira koncentrálni, amikre érdemes és felfedezi ezek szépségét. Kezébe veszi az életét és mindent elkövet azért, h a családtagjai is végre azt az életet élhessék, amit szeretnének, ne a kötelességeknek feleljenek csak meg. Végül arra is rájön, mi és ki az, amit ill. akit ő szeretne, szóval persze happy end a vége.
Kellemes olvasmány jó címmel (A boldogság nem ismer tökéletességet), de nem több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése