2017. február 16., csütörtök

Audrey Carlan: Calendar Girl – ersehnt

A 4., befejező kötetre nagyon megváltozott a történet. Mia immáron nem eszkortlány, túl sok minden történt, itt már inkább it-girlnek mondanám.


Az újságok is felfigyeltek a minden hónapban más pasi oldalán feltűnő csinos nőre, sztárocska lett belőle. Bár álma az volt, h színésznő legyen, októberben elvállal egy munkát, egy tv-s doktor hívja a műsorába, h forgasson rövid kis sztorikat. Wes segítségével kiteljesedik ebben a munkában, a magánéletük is rendben van, de nehézségekkel tarkított. Kissé szokatlan módon elég hosszan követhetjük a szerelmes mindennapjaikat, holott általában az a bevált séma, h több száz oldalon epekednek, meg se vele, se nélküle, aztán a happy end 2 oldal alatt le van tudva, ez itt üdítően másként volt. Viszont ez a kötet – talán ezért is - már nem túl izgalmas, talán a végére, decemberre tartogatott egy meglepetést Carlan, de én valahogy az elejétől sejtettem, h ez lesz az előrelátható vége.


Összességében nem tudom, mit gondoljak a sorozatról. Az ötlet tetszett, általában a megvalósítás is – bár akad bőven kritizálnivaló is – de szerintem kár, h nem vitte végig az eredeti ötletet. Ezt egyébként a történet alakulása abszolút magyarázza, valahogy mégis hiányérzetem maradt. Pedig az utolsó néhány oldalon még a főszereplők néhány évvel későbbi életébe is bepillanthatunk, szóval nem ilyen szempontból;).
Ami nekem nem tetszett, h bizonyos szituációkat a szerző túlidealizált, pár szereplőt undorítóan tökéletesre gyúrt (Max) és néhány témát, egyszerűen a szőnyeg alá söpört, miután pörgött rajtuk egy sort (Mia szülei). Tetszettek viszont a főszereplők, különösen Miát kedveltem meg, aki mindenképpen nagy fejlődésen ment keresztül, nagyon sok minden történt vele ebben az egy évben, szóval valahol modern „fejlődésregény” is, meglepő módon.
Biztos vagyok benne, h ezzel a kasszasikerrel is folytatódik az utóbbi idők tendenciája, és előbb utóbb ebből is film lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése