2017. június 18., vasárnap

Jenny Colgan: Die kleine Bäckerei am Strandweg

A 30-as pár Polly és Chris saját vállalkozása és kapcsolatuk is tönkre megy, ezek után kerül a nő egy kis ár-apály szigetre, egy lerobbant házikóba. Egyrészről erre van pénze, más részről itt akarja kiheverni az elmúlt időszak megpróbáltatásait.


Itt újra sütni kezd, ami régi nagy szenvedélye és hamarosan a fél falut ő látja el titokban kenyérrel, mert főbérlője, az idős és igen házsártos Mrs. Manson, aki az egyetlen pékséget vezeti, nem nézi jó szemmel tevékenységét. De miközben Polly újra magára talál, hirtelen két pasi is lesz az életében és még munkája is akad, beüzemeli a házában található pici pékséget, persze csakis Mrs. Manson felügyelete alatt és sikerre is viszi. Megváltozik, másként lát sok mindent, a régi életével, a kapcsolatával összefüggésben, de azért az új élete sem fenékig tejfel, a happy end előtt még több megpróbáltatás is vár rá.
Eleinte egyáltalán nem tetszett Polly, nem tudtam azonosulni vele, a párbeszédek nem ültek, fura volt, de aztán nem csak a nő, az írónő is egyre jobban magára talált, megkedveltem a főszereplőt és a többieket is. A közepén volt egy rész, ami nagyon elkapott, szinte letenni se tudtam, de aztán már nem tetszett annyira. Van a történetben néhány csavar, de azért összességében elég kiszámítható a cselekmény. Ami viszont nagyon tetszett, h nagyon jól ír a mindenféle kenyerekről, péksüteményekről, ezen felbuzdulva készítettem először focacciát, a könyvben található recept alapján, már kétszer is, fantaszikusan finom, már csak ezért is érdemes volt elolvasnom a regényt;).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése