Név nélküli sous chefünk egy teljes napja tárul elénk: a reggeli áruátvételtől, új áruk tesztelésétől, az előkészítésig, a séf utasításainak végrehajtásáig, a napi menü bemutatásán- és a váratlan helyezetek megoldásán át, sok-sok izgalmas helyzet, amikben rögtön lépni kell, amikor másodpercek is döntők lehetnek. Teljes precizitással megismerjük a konyhában uralkodó hierarchiát, az egyes pozíciók mögött megbúvó feladatokat a new yorki étteremben. Sosem gondoltam volna, h milyen világ uralkodik egy konyhában, milyen csend, rend, fegyelem van, mígnem kicsit bepillantást nem nyertem egy nagy étterem konyhájába, majd megismertem egy máshol dolgozó szakácsot. Itt is megjelenik a tekintélyelvűség, a nagy elvárások, a nyomás, a stressz…persze azért szerintem a legtöbb átlagos étteremben ez nem pont így van, mert itt a nyomás és az elvárások leginkább abból fakadnak, h a vendégeknek tökéletes ételeket akarnak szervírozni, nagyon magasak az ételek iránt támasztott követelmények, ami sajnos azért sok helyen szerintem nem jellemző. Olvasva a nap leírását és belegondolva ebbe a soha véget nem érő mókuskerékbe, amikor nincs hétvége, nincs ünnepnap, szabadnap, ott kell lenni reggel, de főleg persze este és éjjel, nagyon kemény munka ez és tényleg talán csak az bírja hosszú távon, aki erre tette fel az életét és akinek szenvedélye a vendéglátás és a főzés.
Nem pont erre számítottam a könyvet illetően, egyrészről érdekes, mert érdekel a téma, de én inkább valami pörgős, gasztro regényt vártam, helyette viszont egy aránylag sótlan dokumentarista éttermi bemutatást kaptam, ami kétségtelenül nagyon informatív és érdekes, de szórakoztatónak csak helyenként nevezném. A könyv egyébként a várólistámon volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése