Britt-Marie munkát keres, életében először, az elmúlt 40 évben ugyanis a háztartás volt az ő feladata, vállalkozó férje, Kent mellett. Addig biztosnak hitt élete kártyavárként omlik össze, mikor kiderül, férjének szeretője van, ráadásul a férfi infarktussal kórházba is kerül. Britt-Marie munka után néz és miután elég kitartóan zaklatta a munkaügyi hivatalban az ügyintézőt, Borgban köt ki, egy válságban lévő kis faluban. Amolyan házmester lesz egy bezárás előtt álló ifjúsági otthonban, ahol kiélheti takarítási szenvedélyét, csodaszerével a szódabikarbónával. Pár nap alatt felforgatja a kisfalu életét, ahogy az is az övét, taccot kóstol, új barátokra és még egy hódolóra is szert tesz, sőt teljesen váratlanul ő lesz a gyerek focicsapat edzője. Kezd beilleszkedni, az életének értelme van, számítanak rá, megszeretik és ő is megszereti pl. a focizó gyerekeket, életében először lesznek barátai, igazi szociális kapcsolatai. Bár a végére Britt-Marie világa helyreáll, lehetne ez happy end is, ha közöben nem változott volna meg minden és nem hasadna meg a szíve, az olvasóéval együtt az élet kegyetlenségétől.
Rengeteg helyzetkomikum, egy minden lében száz kanál főszereplőnő, egyszerre mulatunk Britt-Marie-n és csordul ki a könnyünk tőle. Kicsit olyan ez a könyv, mintha az író első nagy sikerének, Az ember, akit Ovénak hívnak női változata lenne. Itt is egy idős ember válságba jutott életébe pillantunk bele, abba, hogyan él a második esélyével és Britt-Marie épp olyan imádnivalóan, khm….”speciális”, mint Ove. Ennek ellenére nem tetszett annyira a könyv, időnként vontatottnak éreztem, helyenként túl soknak.
Magyarul is megjelent a regény, Itt járt Britt-Marie címmel, vagyis kivételesen egyezik a magyar- és a német cím.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése