Sarah 7 éve neveli egyedül 8 éves fiát, Leot, miután a férje, Philipp – a jó családból származó, dúsgazdag üzletember - egy dél-amerikai üzleti út alkalmával nyom nélkül eltűnt.
A nő 7 év után először hív vendégeket, levágatja derékig érő haját rövidre, végre készen áll a felejtésre, egy új életre. Ekkor jön a telefonhívás, h megtalálták a férjét, életben van és pár nap múlva érkezik. Az öröm mellett Sarah félelmet, frusztrációt, megkönnyebbülést és bizonytalanságot érez, elvégre 7 év hosszú idő, maga sem tudja mire készüljön, mit gondoljon. Az igazi sokk a repülőtéren következik, amikor az erőszakos riporterek és fotósok gyűrűjében megtörténne a család egyesítés, de a férfi, aki azt állítja magáról, ő Philipp, nem Sarah férje. Még belegondolni is hátborzongató a szituációba…Az idegen jól játssza a szerepét, mindenkit meggyőz, de Sarah átlát rajta. Mit tehet a nő, ha nincsenek családtagok, régi jó barátok, akik igazolnák az állítását? Elkeseredett küzdelembe kezd, próbálja összerakni a puzzle-szerű részleteket, a történet végig nagyon izgalmas, tele bizonytalansággal, végig arra késztetett, h én is spekuláljak és tetszett, h nem jöttem rá, mi lesz a megoldás, az meg pláne, h volt megoldás és a vége nem nyitott. A kritikám talán, h sok a bonyolítás benne, időnként túl sok is, vannak benne következetlen dolgok is és ezek után a megoldás talán túl egyszerű, mégis tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése