2017. október 26., csütörtök

Laura Moriarty: Weil wir glücklich waren

A könyv a várólistámon volt, ill. abban a nagy kupacban, amit már jó pár éve az egyik német barátnőmtől kaptam. Nem nagyon tudtam mire számítsak, a fülszövegből nem sok derült ki, ahogy kb. az első 100 oldalból sem.


Kis család, anya, apa, 2 lány, az apa és a nagyobbik lány ügyvéd lesz, a kicsi egyetemi előkészítőre jár, orvos akar lenni, a szülők aztán elválnak, ez az anyát teljesen megzavarja. Veronica, a kisebbik lány a főszereplő, aki nehezen boldogul a suliban, mindenkinek meg akar és meg kell felelnie, majd valami fellázad benne ez ellen, sorra csinálja a hülyeségeket és úgy tűnik az élete összeomlik. De ebben a nehéz időszakban sok mindenre rájön magával és a jövőjével kapcsolatban és összességében jól jön ki a dologból. Nincsenek nagy történések, egy normális, esendő család életébe pillantunk bele kb. 2 éven át és a múltjukba is egy kicsit és a történet tele van példákkal arra, h valamit eltervez az ember, de attól még nem biztos, h az úgy lesz és jó, ha úgy lesz, mert változunk és az álmainkat, vágyainkat időnként nem árt a valósághoz szabni. 1 év után is bepillantunk az életükbe, megbékéltek a sorsukkal, ami talán pont ennek is köszönhetően jól alakult. Érdekes olvasmány volt, mert ritkaság az ilyen regény mostanság, amiben elég kevés a történés, de ez egyáltalán nem vált hátrányára, jobban lehetővé tette az elgondolkodást egy-egy kérdésről, felhívta a figyelmet néhány élethelyzetre, mindezt olvasmányos, jó stílusban leírva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése