Rendesen kiteregeti a szennyest a válásával, volt feleségével kapcsolatban és később is elég „őszintén” ír a kapcsolatairól, csak ez nagyon egyoldalúnak tűnik nekem, van egy olyan érzésem, h a hölgyek helyenként másként emlékeznek az eseményekre. Sokszor azt éreztem, h sajnáltatja magát, h minden és mindenki összeesküdött ellene, ez a kissé mártírszerű hozzáállás nem áll túl jól neki szerintem. Egyébként nem lenne ezekkel a személyes dolgokkal baj, mert ez is része az életének, vagy része volt, ha ez helyet kap sok más mellett, oké, de így, h csak erről szól, nagyon szenzációhajhász és nekem csalódás, h Becker ehhez adta a nevét, sőt ő jegyzi a könyvet. Egyébként most láttam, h ezelőtt már két másikat is „írt”, hasonló sikerrel.
Ami elképesztett, az az iszonyatos jólét és luxus, ide-oda repkedés, ami a könyv alapján az életét/életüket jellemzi. Persze ez várható volt, hisz a tenisz egy igen jól fizető sportág, de így leírva mégis helyenként sokkoló volt, meg sokszor taszító is valahogy. Szóval nekem nem nagyon tetszett a könyv, egyrészről engem inkább a kezdetek ill. a teniszkarrierje és Boris Becker, mint teniszező érdekelt volna és nem nagyon hatott meg a győzködés, h milyen jó ember, apa és férj, ez a legidősebb fiával, Noah-val és a jelenlegi feleségével Lilyvel készült interjúban is mindig külön hangsúlyozásra is került. Egyébként különös apropója a könyvnek, h épp újra Becker második házasságának végéről ill. anyagi csődjéről lehet egyre gyakrabban olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése