Owen Matthews a saját családjának nem mindennapi történetét írta le ebben a regényben. A könyv magyarul Sztálin gyermekei címmel jelent meg, mindkét nyelven az alcím: 3 generáció szerelemben, háborúban – ami meglehetősen jól összefoglalja a tartalmat.
Először a szerző nagyszüleinek történetét ismerjük meg, a nagyapja már fiatalon fontos párttisztviselő volt a Szovjetunióban, ez eleinte kiváltságokat biztosított a családnak. Első lányukat tudatosan nevezték Leninának, a második tudatosan nem Stalina lett, ahogy sokaknál. A „mindenki gyanús, mindenkit likvidálni kell” felfogás gyorsan a család bukásához vezetett, a két lány, Lenina és Mila – a szerző anyja - szülők nélkül, egymás nélkül harcolták végig a háború legkeservesebb éveit, Mila a gyerekkorát – ennek a harcnak a sebeit egy életen át viselte aztán. A könyv gerincét Owen Matthews szüleinek, a szovjet Milának és az angol Merwynnek levelezése adja. Ők néhány hónap ismeretség és szerelem után jegyezték el egymást, de utána több, mint 5 évig kellett harcolniuk egymásért, miután Merwynt kiutasították a Szovjetunióból. De felvették a kesztyűt a szovjet párt apparátus és a hatalmasságok ellen, több kevesebb sikerrel, időnként sikerült kijátszaniuk a nagy Szovjetúniót, h pár órára találkozzanak, de szinte csak a levelezés és a harc maradt nekik. Kíváncsi voltam, h ennyi szenvedés és egymásért való harc után hogy alakult Mila és Merwyn élete és meglepődtem, h nem volt leányálom utána sem, 2 gyermekük lett, de az életük nem volt felhőtlen. Az egymástól távol töltött időben, szinte elérhetetlen, tökéletes lényeket kreáltak a másikból, aminek a hétköznapokban képtelenség volt megfelelni. Tetszett ez az őszinte és realista befejezés és az, h „teljes” képet kaptunk az életükről, történetükről. Harmadik generációként a szerző életébe is bepillantunk egy kicsit, ő a 90-es években Moszkvában dolgozott fiatal újságíróként.
Annak ellenére, h ez egy igaz történet, ráadásul a szerző nagyon is érintett, eleinte nagyon dokumentaristának és száraznak találtam, aztán vagy változott kicsit, vagy hozzászoktam. A szülei levelezése nekem helyenként túlságosan intim volt, mármint nem zavart, csak belegondolva, h világszerte milliók olvashatják azokat a bensőséges vallomásokat, gondolatokat, amiket csak egymánsak szántak, furcsa volt. Összességében érdekesnek találtam a könyvet, mert egy család történetén keresztül vezet végig a Szovjetunió 20. századának nagy részén, ami tele volt kegyetlenséggel, erőszakkal, zsarnoksággal és sok-sok tanulsággal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése