2017. november 6., hétfő

Cassidy Davis: Good Afternoon, Miss Watson!

Hirtelen jött könyv, amit rögtön olvasni is kezdtem, könnyed szórakozást remélve. Az eleje kimondottan tetszett, pattogtak a szikrák, voltak benne jó kis dialógusok, gondoltam, ezt kiolvasom pár óra alatt, de aztán mégis másképp alakult.


Sarah Watson a dúsgazdag, nagyhatalmú üzletember, William Watson lánya, nála is dolgozik, de apja sosem becsülte, sosem szerette, Sarah mégis neki akar bizonyítani. Mikor az általa vágyott pozícióra apja Grayson Thutont veszi fel, gyűlöli a fickót, de a pasi nem az a fajta, akit sokáig lehet…vicces, okos és persze őrülten szexis, kerülgetik egymást, majd heves viszonyba, később kapcsolatba kerülnek, de túl szép és egyszerű lenne minden… Grayson teljesen váratlanul egy hang nélkül lelép és eltűnik Sarah életéből, talán érdekes lett volna az ekkor bennük kavargó gondolatokról, érzelmekről olvasni, de nem, rögtön ugrunk egy évet, amikor újra találkoznak és persze gyorsan össze is jönnek újra.
A nekem nem tetsző dolgok sora rögtön a prológussal kezdődött, ahol a szerző másfél oldalban konkrétan összefoglalja a könyv tartalmát (és ez nem a fülszöveg volt!). Ezen meglepődtem, de azon végképp, h a könyv tényleg ennek a „vázlatnak” a bővebb kifejtése volt, ennek mi értelme? Ez nagyon idegesített, ahogy az abszolút kidolgozatlan szereplők és a teljesen felszínes cselekmény is. Még csak azt sem mondhatom, h erotikus regény lenne – bár talán leginkább még ez volt a cél - mert még ez is harmatgyenge. Szóval az egész olyan „semmilyen” volt és ez szerintem az egyik legrosszabb kritika egy könyvvel szemben, ha nem tud „valamilyen” lenni…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése