A cím – Jeruzsálem szépségkirálynője - a történet főszereplőjére, Lunára utal, de a könyv igazi családregény, nem csak az ő, hanem a nagyszülei és a szülei történetét is megismerjük, csak úgy, mint a testvérei és a gyermekei sorsát. Több évtizednyi mozgalmas izraeli történelem, harcok, tradíciók, askenázi és szefárd zsidók. Az Ermoza család az utóbbiakhoz tartozik, vagyis a szerfárdok nagy etnikai csoportjához, ők az Ibériai -félszigetről elűzött zsidők, akik megőrizték nyelvüket, a judeospanyolt és saját szokásaikat, egyik központjuk Jeruzsálem. Számomra ez is érdekes és új volt, mert szerintem a szerfárdokról sokkal kevesebbet tudni, hisz a zsidók 80%-a askenázi, vagyis „német” zsidó. A tehetős Ermoza családnak delikátesz boltja hozta meg a jómódot és a társadalmi elismertséget, de a család női tagjain átok ül, ami megakadályozza a boldogságukat és azzal súlytja őket, h a férjeik nem szeretik őket. Nagyon a szívemhez nőttek a szereplők, a családtagok karakere jól ki van dolgozva. Felüdülés volt, h nem a holokauszt felől közelíti meg a zsidókat, az viszont nagy meglepetés volt, h ők mennyire a saját sorsukkal voltak elfoglalva, talán, ha 2x említette az európai eseményeket a 30-as, 40-es években, tehát itt a holokauszt tulajdonképpen szóba sem kerül. Az egyetlen kritikám, h kicsit hosszú lett – több, mint 600 oldal - kb.a háromnegyedénél volt olyan érzésem, h kezd túl hosszú lenni és egy helyben topogunk, de ennek ellenére az egyik legjobb könyv, amit idén olvastam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése