Kenizé Mourad: Álomkert

A Szultána c. könyv folytatása, mindkettőt egy barátnőm ajánlotta nagyon és tőle is kaptam kölcsön őket. Az első kötetben a szerző édesanyja történetét írja le, aki az egyik utolsó török szultán lánya volt. Bár a történet érdekes volt, de a főszereplő nem lopta be magát nagyon a szívembe. Ebben a regényben a szerző, vagyis a Párizsban született árva lány történetét ismerhetjük meg. Anyja török szultánaként egy indiai rádzsa felesége lesz, majd Párizsba megy és ott szüli meg lányát, a szülés után gyorsan meghal, a kislány egész gyerekkorát különböző családoknál tölti, majd felbukkan indiai apja is és magához akarja venni, de európai ismerősei le akarják erről beszélni, sőt arról is igyekeznek meggyőzni, h nem is ő az apja.

21 évesen megy először Indiába, h megismerje apját, féltestvéreit és családját. Egyrészről boldog, mert végre neki is van családja, másrészről sok nehézséggel és megalkuvással jár együtt a beilleszkedése egy számára ismeretlen társadalomba. A Párizsban keresztényként nevelkedett lány számára egy csomó számára érthetetlen és értelmetlen szabályt kell betartani „új hazájában”. Jól érzi magát Indiában, megismerve a családja történetét, családtagjait, de miután apjával kapcsolatuk különös, váratlan fordulatot vesz, visszamegy Európába. A könyv szinte csak Zahr indiai kalandjaira koncentrál, így évtizedekkel később kapcsolódunk vissza a történetbe, amikor újra meglátogatja apját, majd amikor már a temetésére érkezik.
Ezt nagyon furcsának találtam, mert egyébként sehol nem felejti el leírni, h pl. haditudósítóként dolgozott, ami a történetét olvasni, minimum meglepő, semmi nem utal erre, érdekelt volna, h lett az, mi történt vele, miután visszament Franciaországba, de erről nagyon keveset tudunk meg. A másik érthetetlen dolog nekem az volt, h a könyvben ő végig Zahr, a szerző viszont Kenizé Mourad, pedig elvileg önéletrajzi ihletésű a könyv, ez is egy kicsit zagyva volt nekem.
Ahogy már az első könyvnél megjegyeztem, a stílusával, modorával nem tudtam itt sem megbarátkozni, ez talán még kevésbé tetszett, mint a Szultána. .