2020. január 14., kedd

Annegret Heinold: Winter am Ender der Welt

Az 50-es német Jasmine, aki portugál férjével és 2 gyerekével Lisszabonban élt, hirtelen a téli, fagyos Kanadában találja magát egyedül a világ végén. Egyetemi tanár férje rendszeressé váló félrelépéseit a diákjaival megelégeli a nő és az életét felrúgva elhagyja.


Egy életen át a családjáért élt, de a gyerekek felnőttek és a házassága nem mehetett már így tovább. Azért bújik el egy barátnője kis házában, h újra gondolja az életét. Sokat nincs egyedül, időnként tele a ház, jönnek régi és új barátok, kiderülnek dolgok a házasságából, miközben Jasmine azon töri a fejét, mihez is kezdhetne, mivel foglalkozhatna, kereshetne pénzt. Meglátogatja az anyósa és a férje házasságon kívüli lánya, ami elég brutál kombó, de valahogy mindenki mindenkiben kellemesen csalódik és csak jó dolgok sülnek ki belőle, miközben egyre csak szövődnek a gyengéd szálak Jasmine és a jóképű Carl között. Már épp a közös jövőt tervezgetik és színezgetik, ahol együtt vezetik Carl múzeum farmját, amikor felbukkan a portugál férj a válási papírokkal. Jasmine-nak döntenie kell, a két férif, a két élet és a két ország között…
Alapvetően tetszett, mert jó példa arra, h nem kell mindent túl bonyolítani és túl gondolkodni. Végre egy könyv, ami nem rózsaszín és csöpögős, már ami a szerelmi szálat illeti, inkább élet közeli, bár összességében azért itt is voltak az életszerűtől kissé elrugaszkodott részek, de meglepően jó humorral van megírva a könyv, így még ezt is megbocsájthatónak találtam. Azért bírnám, ha csak Kanadába repülhetnék csak úgy egy ismerősöm házába csövezni pár hónapot
Ami kicsit idegesített, az a facebook, a könyv pár éves, én is tudom, h akkor a fb-nak még más volt a szerepe, megítélése, de ez a mindent ott posztolunk, mindenki mindent onnan tud meg, kicsit idegesítő és nevetséges volt nekem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése