Nagyobb lélegzetű, „régimódi” regény, amiben első körben meg kell ismerni egy csomó szereplőt, de ha ez megvan, beindul a történet. Brémában vagyunk, a 20. század elején, ahol első látásra szerelembe esik a kávébirodalom örököse, Heinrich Andreesen két színész gyönyörű, de kissé hűvös és önfejű lányával, Felicitasszal.
Minden bonyodalom nélkül össze is házasodnak, ezzel a lány feladja a színészetről dédelgetett álmait és anyósa irányítása alatt kezd beletanulni új, reprezentatív feladataiba. Felicitas azonban sokkal több, mint azt sokan gondolták róla, nem elég neki a feleség- és anyaszerep, vannak saját álmai és céljai és ezek megvalósításába bele is fog, annak ellenére, h ezt nem nézi mindenki jó szemmel. Aztán jön az I. világháború, kezd átalakulni a világ és amikor 4 gyermekével egyedül marad, az egyre karakánabbá váló nő felveszi a kesztyűt, sikerrel. Legnagyobb támasza végig anyósa, az egykor hűvös, szigorú nő sokat változik és a két nő között igazi véd- és dacszövetség alakul ki. Sok-sok küzdelem, intrika, csalódás és siker után Felicitas révbe ér, régen dédelgetett álmát végül megvalósítja. Közben az üzleti életben is sikeres tud lenni és maradni és még a szerelem is rátalál. Az egyedüli szerep, ami igazi vívódást jelentett számára, az anyaság, ebben nem teljesített maradéktalanul jól, valószínűleg az ő sikereinek ára ez volt.
Tetszett a regény, a szereplők, talán amit picit furcsálltam, h van elég sok mellékszereplő, akik bár több alkalommal is felbukkannak, de a történetük nincs igazán kidolgozva, így viszont keveset tesznek hozzá a fő szálhoz. A befejezés is kicsit kurta, furcsa volt, most látom, h van a történetnek egy folytatása is, talán ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése