Kira Gembri: Wir beide in Schwarz-Weiß

Nagyon régen vártam már ennyire, h a végére jussak egy könyvnek. Reálisan nézve biztosan olvastam már ennél rosszabbat, mind a nyelvezetet, mind a sztorit tekintve, de valahogy az egész - és főleg a két főszereplő - olyan allergiás reakciót váltott ki belőlem, h komolyan fontolgattam, h abbahagyom, de végül csak végigküzdöttem magam rajta.

A történet két fiatal, a művészpalánta, félig japán lány Kris és a sunnyboy, kávézóban dolgozó Alex története. A srác munkahelyén ismerkednek meg, mindenféle romantikus körítés nélkül és onnantól kezdve eleinte véletlenül keresztezik egymást az útjaik, majd gyorsan egymás életének részei lesznek. Lassan kiderült, h mindkettőjük múltjában sok sötét folt van, sőt Alexnek a jelenében is akad néhány és őszintén szólva már csak ezért is nehezemre esett elképzelni, h ebből hosszú távon happy end legyen. Rövid távon persze az lett.
Nem tudok többet írni róla, igazából az egyik legfurcsább olvasmányom volt az utóbbi pár évben. Nem gagyi, nem igénytelen vagy bugyuta, de nagyon nem talált el, örülök, h végre befejeztem.