Gárdos Péter: Hét mocskos nap

Ez is azon könyvek közé tartozott, amit miután megvettem, rögtön el akartam olvasni, de valahogy mégsem került rá sor, innen egyenes út vezetett a várólistára:). A filmrendező Gárdos első könyve – amit ehhez hasonlóan eredetileg forgatókönyvnek írt – nagyon tetszett, ez ösztönzött ennek a megvásárlására is.

Mivel az első 2 „történet” között még csak-csak van valami kapocs, eleinte arra vártam, h majd összeáll a kép, de a 3.-nál konstatálnom kellett, korántsem biztos, h így lesz és lassan kezdett értelmet nyerni a cím, hisz tényleg „mocskos” történetekről volt szó. A szerző 7 fejezetben 7 napot ír le, de ezek időben távol esnek egymástól, majdnem egy évszázad szörnyűségeiről olvashatunk a náciktól a komunizmuson át napjainkig, mégis lazán kapcsolódnak egymáshoz ezek a sztrorik a szereplők révén. Őszintén viszont én nem találtam olyan könnyen követhetőnek ezeket a kapcsolódási pontokat, h ki kinek az unokája, nagyapja stb. Bár ez nem is feltétlenül fontos, hisz itt nem a szereplők, inkább a 20. század eseményei állnak a történet középpontjában, mégis alapvetően a történet mozgatórugója ugyanazon család 1-1 tagja különböző generációkból, nagyapa és unoka. Itt nincs romantikus szál, a szexualitás a hatalommal és ezáltal a kiszolgáltatottsággal összefüggésben jelenik meg. Szerintem sokkal többet „akar”, mint az első könyve, sokkal többet bíz az olvasóra, végig visz pl. az egész könyvön bizonyos, újra és újra felbukkanó dolgokat, amikkel én nem igazán tudtam mit kezdeni. Nekem ez annyira nem tetszett, bár most is megállapítottam, h olvastatja magát, tetszik, ahogy ír, de számomra itt hiányzott valami, nem találtam igazán rá a szövegösszefüggésre, nekem nem állt össze a történet. Időnként kicsit az volt az érzésem, h néhány kósza ötletből próbált valamit összehozni, az én olvasatomban ez most annyira nem sikerült.