Juliet Ashton: Ein letzter Brief von dir

A szerző több könyvét is olvastam már és ezzel is régen szemeztem. Az ír Orla kis szülővárosában tanítónő, szereti az életét, ezért nem tart élete szerelmével, a színészi ambíciókat dédelgető Simmel Londonba. A férfi be akar futni és ez sikerül is neki, de közben távkapcsolatra kényszerülnek Orlával. Mikor egy reggel a postás Valentin napi levelet hoz a nőnek, ezzel egyidőben Orla megkapja Sim halálhírét, aki váratlanul összeesett az utcán és meghalt.

A levelet nem bontja fel, mert teljesen biztos benne, h lánykérést olvasna, nem akar még több fájdalmat, ezért csak, amolyan kabalaként viszi mindehova magával a felbontatlan borítékot és beszél hozzá, mintha a barátja lenne. Magával viszi Londonba is, ahova csak pár napra érkezik, h Sim lakásában rendet tegyen és főleg, h megtalálja a naplóját, amibe a férfi minden nap szorogosan jegyzetelt. Végül a napokból hosszú hónapok lesznek, új életet kezd Londonban, bár a napló nélkül, de a továbbra is felbontatlan levéllel. Az olvasó minden fejezetben olvashat egy-egy rövid bejegyzést Sim naplójából és ebből, illetve egy-egy szereplő elejtett megjegyzéséből egyre világosabbá válik, h a levélben nem egy lánykérés van. Végül az ominózus levél elolvasására majdnem a történet közepéig kell várni, aminek tartalma az olvasót kevésbé éri váratlanul, mint a gyanutlan Orlát. A sokk a nőt a lengyel Marek karjaibe löki, aki isteníti, szereti, megérti, míg Orla titokban, megszálottan Sim naplóját hajszolja, h hogyan jutott el a férfi és a kapcsolatuk addig a levélig. Egyre inkább látszik, addig nem lehet boldog, amíg válaszokat nem kap. Főszereplőnőnk lassan abban a faramuci helyzetben találja magát, h valaki olyan miatt (Sim) teszi tönkre a kapcsolatát, aki a legkevésbé sem volt érdemes erre és bár erre ő maga is rádöbben, mégis, a szívnek nehéz parancsolni. A végére Ashton még tartogat egy csavart, ami némileg meglepő, de Orla addigra már átlát a szitán és tudja, h mit és kit akar. Aranyos szereplők, maga az ötlet is jó, de ennek ellenére különösen az első felében nem nagyon ragadott magával, sokszor vontatottnak éreztem, nem kötött le igazán, valami hiányzott belőle. Elég sokáig is olvastam, bár tetszett, szóval annyira nem tudnám megmondani, miért.