Katharina Herzog: Immer wieder im Sommer

A 4 részes sorozat első részét hallgattam meg spotifyn. Az elvált Anna két lányával Münchenben él, amikor levelet kap anyjától, akivel hosszú évek óta nem volt kapcsolata, de most beszélni akar vele. Váratlanul nem egyedül utazik hozzá, hanem – nőcsábász - volt férjével és lányaikkal.

Anyja, Frida demens, el kell adnia a birtokot, már mindent megszervezett, egy idősek otthonába megy. Aztán Anna a lányokkal Amrumra, a kis Északi-Fríz szigetre akar menni, mert véletlenül megtudja, h ott él tinikori szerelme. A váratlan utazás folytatódik, mert immáron nemcsak a volt férj, hanem a nagymama is velük tart. Szépen lassan újra megismerik ill. közel engedik egymást magukhoz, a családi kötelékek minden fronton erősödnek, rádöbbennek saját elkövetett hibáikra, olyan dolgokról gondolkodnak el és beszélnek, amik évek óta mérgezték a kapcsolataikat és van bárotságuk a boldogságuk visszaszerzéséhez. Családi dráma, sokfrontos happy enddel, aranyos történet. Ami nekem viszont mindig szemet szúr a hasonló regényekben, h olyan, mintha a főszereplők a történet indulása előtt valamiféle hibernációban élnének, ahol csak elviselnek mindent, majd ebből felébredve, egy csapásra minden problémát megoldanának hipp-hopp, ami azért nem túl életszerű. Bár a címben szereplő nyárhoz és a „nyári életérzéshez”, ami miatt belekezdtem, nem sok köze van a regénynek, folytatom a további részekkel, amik igazából mind új és más történetek, kíváncsian várom a(z esetleges) kapcsolódási pontot közöttük.