Caroline Khoury: Nur ein einziger Tag

Abbie kezét megkéri a barátja, Charlie, akire semmi rosszat nem lehet mondani, kedves, vicces, sikeres, jóképű, de mégis, a nő tudja, h nem az igazi számára. Merthogy valamikor régen, összesodorta a sors egy török fiúval, Ozzal, együtt töltöttek egy éjszakát, de aztán útjaik rögön elváltak és bár reálisan nézve, ez csak egy szép emlék, de amikor a férfi hirtelen újra felbukkan az életében, egyidőben az eljegyzéssel, minimum kétségeket ébreszt a nőben a kapcsolatát illetően.

Lassan kiderül az is, h az a bizonyos 15 évvel ezelőtti első találkozás közel sem az egyetlen volt Ozzal. Az elmúlt másfél évtizedben útjaik újra és újra keresztezték egymást és a kettejük közötti vonzalom soha nem volt kérdés, de az időzítés valahogy sosem volt megfelelő ahhoz, h egy pár legyenek. Nem igazán tetszett és ennek több oka is van. Ugrálunk az időben, a jelen és a számtalan múltbeli találkozás között, ami időnként nagyon zavaró volt, teljesen elvesztettem az „időbeli fonalat”. Másrészről Abbie is az a fajta karakter volt számomra, akiről már sokszor írtam, aki olyan sótlan, semmilyen, mégis mindenki az ő kegyeit keresi, rajong érte stb. számomra érthetetlen módon, bár lehet, h ehhez a felolvasó kissé fura manírjaninak is köze volt, aki számomra szintén egyértelműen negatív bélyeget nyomott az egészre. Szintén kiverte nálam a biztosítékot, h bazi hosszú, még hallgatni is, ráadásul szükségtelenül húzza ilyen sokáig. Ez számomra tényleg az a kategória volt, h megkönnyebbülést jelentett, h a végére értem.