Sofia Lundberg: Das rote Adressbuch

Doris 96 éves és Stockholmban él, nincs senkije - Jenny-n kívül, aki a húga Amerikában élő unokája - nem látogatja senki, pedig a piros jegyzetfüzete telis tele nevekkel, amik egy mozgalmas, tartalmas életről árulkodnak.

A nő életét ezen jegyzetfüzet és a benne szereplő emberek segítségével ismerjük meg. Apja korán meghalt, mivel anyja egyedül nem tudta eltartani a gyerekeket, neki abba kellett hagynia az iskolát 13 évesen, h egy előkelő hölgynél dolgozzon szobalányként. Itt gyorsan „felfedezték” Párizsba került és manöken lett belőle, nem is sikertelen. A II. világháború réme elől hirtelen hozzákerülő húgával menekül Amerikába, de az új életük egészen máshogy alakul, ahogy képzelték/remélték. A lány aztán egy tragédia után veszélyes úton-módon, egy életre megsebezve, de élve kerül újra vissza a háborútól feldúlt Európába, majd végül Svédországba. A boldogság és a saját család, úgy és azzal, ahogy és akivel egyszer elképzelte, sosem adatott meg neki, ezért is érzi kötelességének, h mindenben segítse labilis-drogfüggő unokahúga lányát, Jennyt gyerekként és felnőttként egyaránt. Idős napjai magányában ő jelent számára mindent, a családot, a szeretetet, a külvilágot. Amikor egyik skype beszélgetésük közben lesz rosszul az idős hölgy, Jenny Stockholmba repül, h Dorisszal legyen élete utolsó napjaiban. Ekkor fedezi fel a piros jegyzetfüzetet, amiből megismeri a nő teljes történetét. Nem akarja és nem tudja elengedni Dorist, aki a családot jelenti neki, az anyát és a nagymamát egyben, de tudja, nincs más választása. Végül még sikerül lehetővé tenni számára egy életen át vágyott találkozót, ami után az idős hölgy boldogan hajthatja örök álomra a fejét. Nagyon szép történet, annak ellenére, h tele van szenvedéssel és tragédiával. Izgalmas a megvalósítás módja is, mert bár a kétsíkú elbeszélés megszokott, de itt a múlt a jegyzetfüzet egy-egy személyhez kapcsolódó bejegyzése által elevenedik meg.