Matthew McConaughey: Zöldlámpa

Csupa jót hallottam erről könyvről, így végül én is beszereztem. Mcconaughey soha nem tartozott a kedvenc színészeim közé, de jó pár filmet láttam a főszereplésével, amik tetszettek. Az utóbbi években szeretem az életrajzokat és bár ez nem – csak – az, akként is lehet olvasni.

A színész 50 évesen elővette élete elmúlt 35 évében írt naplóit és nagy élvezettel forgatta őket, majd úgy döntött, könyvvé dolgozza azokat, méghozzá saját bevallása szerint egy szemléletkönyvvé. Szerintem 2 különböző olvasási módja lehet a könyvnek. Egyrészről, a hagyományos módon írt (gépelt) szöveg a szerző lineáris elbeszélése az életéről, ami nagyon olvastatja magát, tényleg tele van elképesztő történetekkel, nincsenek benne üres járatok. Leírásából megismerjük a családját, szüleit és testvéreit; azt, hogy lett belőle színész; folyamatos megújulásait és a saját családjáról is olvashatunk. Sok-sok személyes emléket oszt meg és jól leírja, h egy egészen másként indult karrierrel hogyan jutott oda, hogy a 2000-es évek elején az aktuális romkom szépfiúnak számított és nem is kapott már más ajánlatokat. Ha Hoollywoodon múlik valószínűleg még ma is ilyen szerepeket játszana, de ő másként gondolta és inkább nem vállalt el semmit, mígnem megtalálták a nekivaló szerepek. Ezt a részt nagyon gyorsan lehet olvasni, mert izgalmas, könnyen olvasható, visz előre, könnyed. Viszont szerintem eléggé megakasztják a mindenféle cetlikre felfirkantott bölcsességek, tanulságok, teóriák, én nem nagyon találtam a 2 dolog között az „összhangot” és bár ezek sokszor támogatták vagy alátámasztották a történetet, nem mindig éreztem így. Ezért én, először végigolvastam a memoár részt és inkább a végén lapoztam át újra a könyvet, áttanulmányozva a „cetliket”, tehát tulajdonképpen ketté vettem a könyvet. A másik verzió az lehet, ha valakinek van ideje és kedve, mindezt párhuzamosan csinálni és az életrajz közben átbogarászni a cetilket is.

Néhány óra alatt a végére is értem ennek a kb. 300 oldalnak, ami velem nagyon ritkán esik meg, de McConaughey elbeszélési stílusa, a sztorijai beszippantottak. Külön tetszett, h egy percre sem jelent meg holmi hoollywoodi sztár, nem vágott fel, nem hozott kellemetlen helyzetbe másokat, nem azzal akart a címoldalakra kerülni, h másokat tüntetett fel rossz fényben vagy osztott meg róluk szaftos sztorikat. Már csak azért sem, mert ez a könyv nem Hoolywoodról szól, nem a sztárokról vagy a színészetről, a filmekről, hanem egy texasi srácról és arról, ő hogy birkózott meg a helyzetekkel, amikbe került. Nagyon egyedi, nagyon őszinte, eredeti.