Julie Zeh: Über Menschen

Dora reklámszövegíró és újságíró barátjával, Roberttel Berlinben élik menő életüket, mindaddig, amíg a pasi egyre komolyabban nem kezdi venni a környezettudatosságot, a fenntarthatóságot és Greta Thurnberget. Ám az igazi nagy változás a koronavírussal áll be az életükben, napi 24 órában összezárva a minden szabályt mániákusan betartó Roberttel nem egyszerű. A dolog odáig fajul, h a pasi a túl sok kutyasétáltatás miatt kidobja Dorát a közösen bérelt lakásból, aki kapva kap az alkalmon, h a titokban vásárolt kis isten háta mögötti házba meneküljön.

Úgy érzi friss levegőre van szüksége, egyedül létre, több szabadságra. Ezeket meg is kapja Brackenben, meg cserébe néhány fura szomszédot. Hirtelen olyan emberekkel, sorsokkal, helyzetekkel találkozik, akikkel és amikkel addig priviligizált életében soha és akiket eddig valószínűleg gyorsan elintézett volna egy kézlegyintéssel, de más a helyzet, ha látod a szomszéd kopasz neonáci gyerekét és sorsát és rájössz, h bár első blikkre pont az, akiről az elítélő tudósítások szólnak, de mégiscsak egy ember, aki nem passzol a neki fenntartott fekete-fehér rubirkába. Bár – meglepetésemre – a regény a 2020-as tavaszi lockdown ideje alatt játszódik, mégsem a koronavírusról szól, sokkal inkább arról, ahogy abban a néhány hétben mindenkinek az élete megállt, felszínre törtek a gyengeségek, félelmek, az életünkkel kapcsolatos alapvető kérdések, a válaszok a miértekre. De ahogy Dora példája is mutatja, előre törhet más is, az erősségeink, ha hagyjuk és merünk emberek lenni és a másikban az embert látni. Elgondolkodtató történet, sallangoktól, szerelmi száltól mentes, remek olvasmány.