James Bailey: Du kannst kein Zufall sein

Josh-t szilveszteréjszaka kikosarazza a barátnője, akinek a kezét a London Eye-on romantikus körülmények között kéri meg. Mivel a nő a hotel tulajondonosának lánya, ahol mindketten dolgoznak, nem csak a kapcsolata ugrik, hanem a munkája is. Jobb híján beköltözik újra a szüleihez, egyik idiótaságból a másikba lavírozza magát, miközben se munkája, se pénze. Annyira döntésképtelen és annyira elvesztette önmagát, h megfogadja, a következő évben egy feldobott érme fog helyette dönteni, minden kisebb-nagyobb dologban.

Majd véletlenül találkozik egy lánnyal, aki lenyűgözi, együtt keveregnek egy múzeumban, de aztán szem elől tévesztik egymást és csak annyit tud róla, h angol és külföldön dolgozik egy angol könyvesboltban, aminek a közelében Van Gogh napraforgói közül van egy kiállítva. Mivel nem tudja kiverni a fejéből a nőt, utána olvas, hol élhet, gyorsan kiderül Amszterdamtól Tokióig kb. bárhol. Ez nem kedvetleníti el, Münchenben kezdi a keresést, majd utazik tovább Amszterdamba és Párizsba, ahol hála a barátainak és az Instagramnak, rátalál a napraforgós lányra, aki pont olyan tökéletes, ahogy emlékezett rá. Néhány nap idil után azonban szembesülnek a valósággal, ami elszakítja őket egymástól, Josh újra visszatesped a régi életébe, de még mielőtt elsüllyedhetne teljesen, mégis hallgat saját magára. Bátorságát megjutalmazza az élet azzal, h elnyeri a napraforgós lány szívét. Eleinte eléggé irritált és azt gondoltam, h ez egy meglehetősen bugyuta kis könyvecske. A véleményem idővel árnyalódott, amikor Josh már nem volt annyira balfácán, de összességében nem lett a kedvencem a történet. Egyre inkább azt érzem, h nagyon befolyásolja a felolvasó, h mennyire tetszik egy-egy hangoskönyv, itt is így volt, ezúttal számomra elég negatív bélyeget nyomott az egészre.