Martin Wittmann: Up & down under

A német újságíró-szociológus, Martin feleségével és pár hónapos kislányukkal tér vissza Ausztráliába, a közös „gyesüket” (Elternzeit) töltik ott, ahol korábban már hosszabb-rövidebb ideig élt és ahol a pár már együtt is járt.

Életem abszolút meghatározó élménye az ausztráliai utazásom, azóta is nagyon szívesen olvasok útibeszámolókat, könyveket, vagy bármit erről a kontinensről, de ez legnagyobb meglepetésemre abszolút nem tetszett. Talán leginkább azért nem, mert én személyes élményeket vártam, helyette olyan „best of” eddigi utazásaim érzésem volt és az ausztrál életérzés abszolút nem jött át, ez alapján még én sem kapnék kedvet ahhoz, h a legtávolabbi kontinensre utazzak. Biztos szerepet játszott az is, h a szerző nem lett a kedvencem és talán az is, h igazából nem sok derül ki róluk, mint családról, annak ellenére sem, hogy az alcím is az: Gyerekkel és kenguruval Ausztrálián át (Mit Kind und Känguru durch Australien). Nem igazán tudtuk meg, miért döntöttek így, mi a tervük, teljesen hiányzott a személyes aspektus. Helyette többé - de számomra inkább - kevésbé érdekes emberekre koncentrál és az ő történetükre, meg sok ismeretterjesztő infóra. Említés szintjén persze megtudjuk, h járt Bondi Beachen, az Ulurunál, a Nagy-korallzátonynál, találkozik őslakosokkal, megcsodálják a Great Ocean Roadot, de még így is folyamatosan az volt az érzésem, h elsikkad Ausztrália. Pedig engem ezzel kilóra meg lehet venni, de ezzel megszenvedtem. Azt sem értettem, hogy jön egy ilyen 2016-ban megjelent könyvbe, egy2011-es– általa – készített Hugh Jackman interjú teljes hosszában, én értem, h ő ausztrál, de konkrétan ennek szinte semmi szerepe nem volt a beszégletésben. Szintén irritáltak a szerző 2003-as ausztráliai tartózkodásáról szóló blogbejegyzések, az volt az érzésem, ezek inkább arra szolgáltak, h kitöltsenek jó néhány oldalt, ezzel elérve a kívánt oldalszámot. Szóval ez ismét azt bizonyítja, lehet csodálatosan izgalmas a témád, az még nem garancia semmire.