Barbara Leciejewski: Fritz und Emma

2 idősíkban futnak az események, egyrészről megismerjük a fiatal párt, Emmát és Fritzet, akik egy évben és egy napon születtek, szüleik barátsága révén a gyerekkorukat is együtt töltötték, így már-már természetesen jött a tinédszer szerelem. Az idillnek aztán a II. világháború végén Fritz seregbe való behívása vetett véget. Onnan, mint oly sok más esetben is, ezúttal is egy más ember jött vissza, aki nem akar elárulni semmit az átélt borzalmakról, amikről éjszakai rémálmai tanuskodnak. A másik idősík a jelenben játszódik, amikor Emma és Fritz immáron a falu legidősebbjei közé tartoznak a maguk 92 évével és mindenki úgy ismeri őket, mint akik immáron majdnem 70 éve szóra, sőt még egy pillantása sem méltatják egymást, pedig régen házasodni készültek. Az új lelkész feleségét, Mariet, aki a legkevésbé sem érzi jól magát az isten háta mögötti kis helyen, egyre jobban érdekli a történetük…

Ahogy szépen lassan közelít egymáshoz a két idősík, egyre inkább megismerjük Fritz és Emma történetét, szerelmük, de legalábbis kapcsolatuk végét, „kényszerházasságaikat”, gyerekeiket. Hosszú életük során még néhányszor keresztezi egymást sorsuk, de a tragédiák továbbra sem kímélik őket. Ahogy a két időbeni szál összeér, helyükre kerülnek a dolgok, mind az ő, mind Marie életébe, aki különleges lényével nem csak a 750 éves jubileumát ünneplő falucskát kelti életre, hanem – és legfőképp – a lakóit. Nagyon tanulságos a két címszereplő története, akik feladják egymást és ezért ki-ki a maga boldogtalanságával fizet; és Marieé is, aki bár megtalálta a privát boldogságot Jakob mellett, mégis jobbra, többre, másra vágyik, elégedettlen a kis faluval, ahol élnek, azzal, h nem dolgozhat újságíróként, helyette a „papnét” kell játszania. De aztán nagy nehezen sikerül bevallania magának is, h nem is kívánhatna többet, mint amilye van. Egy remekül megírt érdekes, izgalmas és érzelmes regény, csodás borítóval.