2011. február 6., vasárnap

Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya

1938-ban jelent meg az angol írónő regénye, amit aztán Hitchcock Laurence Olivier-vel és Joan Fontaine-nel vitt vászonra 1940-ben, ami el is nyerte a legjobb filmnek járó Oscar-díjat. Az írónőnek nagy rajongója volt a thriller mestere, du Maurier kisregényéből forgatta aztán Madarak c. nagy sikerű filmjét is.


Az alaptörténet, nagyon egyszerűen összefoglalható, annak ellenére, h egy több, mint 400 oldalas könyvről van szó: Egy tragikus vitorlás balesetben életét vesztette a Manderley-ház úrnője, a csodálatos, nagy szeretetnek és megbecsülésnek örvendő Rebecca. A férje 1 évig magán kívül van, majd egy monte-carlói kiruccanás alkalmával megismerkedik egy fiatal, naiv lánnyal, akit gyorsan feleségül is vesz, majd az új Mrs. de Winterrel visszatér Manderleybe.
Az élőkkel fel lehet venni a harcot, a halottakkal nem – erre a megállapításra kell jutnia a ház új asszonyának. Rebecca soha nem fog megöregedni, mindig az marad, aki volt, nem lehet vele versenyezni. Nem telik el úgy nap, h valaki ne említené elragadtatással a ház egykori asszonyát, amitől az új Mrs. de Winter – a könyv mesélője, akinek a nevét nem tudjuk meg – jelentéktelennek érzi magát.
Gyökeres és meglepő fordulatot vesznek az események, mikor kiderül, h minden, amit eddig a főhősnő és az olvasó hitt, csak ámítás volt, egy pillanat alatt válik aztán Mrs. de Winter gyerekből felnőtté, érett asszonnyá, aki bármire hajlandó a férjéért, a szerelemért. Rebecca valódi jellemének megismerése teljesen felszabadítóan hat rá, kezébe veszi az irányítást, végre valóban úgy viselkedik, mint Manderley asszonya, a bökkenő csak az, h mire idáig jut, a csodálatos birtok már a bosszúállás martaléka lesz.
Rendkívül finom lélektani ábrázolással megírt, hátborzongatóan izgalmas történet. Az írónő tudta, hogy lehet lekötni az olvasó figyelmét: varázslatos atmoszférával, állandó feszültséggel – amit intrikák, pletykák, titkok, baljós árnyak generálnak. Az időjárás is követi a főhősök lelki állapotát, feszültséggel teli, fülledt vihar előtti csend van, majd vihar kint és „bent” egyaránt.
Az eleje épp eléggé titokzatos, rögtön felkeltette az érdeklődésemet, ami egészen a végéig kitartott, lebilincselően, nagyon jó stílusban megírt könyv.
A könyv eredeti címe Rebecca, szintén antikváriumban lehet már csak kapni, én könyvtárit olvastam, de úgy érzem „muszáj” lesz megvennem. Ez a baj egyébként velem – az egyik;) – h ami tetszett, abból feltétlenül szeretnék egy saját példányt, ez sem hiányozhat a könyvespolcomról és a kedvenceim közül.
A könyv rajta van az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is.

2 megjegyzés:

  1. Szia! P vagyok. Már írtam a Pocsék karmához is neked megjegyzéseket, és azt kell, hogy mondjam, egyetértek ezzel az elemzéssel is. Nekem is az a kedvenc részem, mikor a feszültség a tetőpontjára hág, és ezt az időjárással érzékelteti az írónő. Szerintem zseniális. :)
    A Jane Eyre-t olvastad? A Manderley-ház asszonya annak a feldolgozása. Én mindkettőt olvastam, a Jane Eyre-t később, de az sokkal jobban tetszett. Van esetleg egy cím, amin keresztül tudunk mailt váltani? :)

    VálaszTörlés
  2. Hello:)! Igen, olvastam a Jane Eyre-t, de már jó pár éve, tervben van az újraolvasás, hamarosan sort is fogok keríteni rá. Olvastam én is, h ez annak a feldolgozása, kicsit meg is lepődtem, már csak ezért is kíváncsi vagyok a Jane Eyre-re ismét:).
    Az e-mail címem: gorogi@gmail.com

    VálaszTörlés