Kerstin Gier: Rubinrot

Mivel ifjúsági regénynek aposztrofálják Kerstin Gier fantasy trilógiáját – és az is:) - meg mivel az eddigi egyetlen olvasott könyvem az írónőtől (Für jede Lösung ein Problem – Halálom után felbontandó) nem tetszett annyira, nem terveztem az olvasását, de mikor mégis hozzájutottam németül mindhárom kötethez, nem utasítottam vissza és milyen jól tettem;)! Szóval jelenleg 2. tini koromat élem, de élvezem;).
Londonban vagyunk, napjainkban, egy kicsit különös családnál, akiknél öröklődik egy időugrásért, időutazásért felelős gén. Csakhogy mindenki azt hiszi, immáron több, mint 16 éve, h Charlotte a kiválasztott, ám mégis vele egyidős unokatestvére, Gwendolyn kezd ide-oda ugrálni az időben, ezzel nem kevés abszurd szituációba kerülve.


Lassan bontakozik ki egy varázslattal, misztikummal teli világ és benne a Montrose család élete, de fokozatosan azért elég jól képbe kerülünk. A főhősnő Gwendolyn, akinek a neve nagyon tetszett, lett a kedvenc szereplőm, nagyon aranyos, okos, talpraesett, jó dumás tini. Az élete egy csapásra megváltozik, mikor kiderül, ő a rubin – rá utal tehát a cím is -, vagyis a 12. időutazó és hirtelen Erdélyről és a kurucokról kellene csevegnie, délutánonként visszaugrik 1956-ba házi feladatot írni, meglátogatja 1912-ben az ükanyját vagy épp a 18. században karddal menti meg időutazó társa, Gideon életét.
Ebben a történetben is fontos a vér, ill. egymás vérét akarják többen is, de mégis másként, mint a vámpírregényekben;). Hála az álompasi Gideonnak megvan benne a romantika is, de a sziporkázó párbeszédeknek és az iróniának köszönhetően egy pillanatra sem éreztem csöpögősnek.
A nem mindennapi történet kedvéért néhány új kifejezés is született, például az elapszálni (nem tudom magyarra így fordították-e), így hívja Gier, mikor a szereplői tudatos időutazásokat tesznek, de csak azért, h ne ugráljanak teljesen véletlenszerűen és kiszolgáltatottan az időben. A kifejezést a lektora találta ki, Gier pedig zseniálisnak találta, mert úgy hangzik, mintha már sokszor hallotta volna az ember.
A stílusa nagyon tetszett, könnyed, humoros, ironikus. Frissesség, báj, humor, sodró lendület és izgalom jellemzi, emellett nemcsak aranyos és vicces, hanem még izgalmas is, nagyon tetszett.


A trilógia első részéből jövőre készül a film és 9 nap múlva kiderül, kik játsszák a főszerepeket, több oldalon is megy már a visszaszámlálás:). Például itt és itt is, ezeken az oldalakon még rengeteg információ, érdekesség van a történettel kapcsolatban.
Őszintén szólva a könyv német és magyar borítója (ugyanaz) engem nem győzött meg, bár el kell ismerni, h mindenben – szín, figurák, részletek – passzol a tartalomhoz. Eddig 19 nyelvre fordították le, Nagy-Britanniában és az Egyesül Államokban is megjelent, ami német szerzők esetében aránylag ritka.
Nagy kitolás, mikor ilyen sorozatoknál éveket, vagy jobb esetben hónapokat kell várni a folytatásra, most olvastam, h november végén fog megjelenni csak magyarul a 2. rész, így különösen örültem, h máris kezdhettem a Saphirblaut, szóval folyt. köv. nemsokára itt a blogon is:).