Frasquita, a főszereplőnő, misztikus körülmények között jut egy varródobozhoz és a benne rejlő fonalakkal csodákat visz végbe. Gyerekei is különleges képességekkel, tulajdonságokkal vannak megáldva, a boldogság – elsősorban rögeszmés férje miatt – mégis elkerüli. Csendes, magányos évek és 5 gyerek után faluja elhagyására kényszerül, gyerekeit felpakolva indul útnak, keresztül a száraz Dél-Spanyolországon a tenger irányába. Vándorlásuk alatt születik legkisebb gyermeke, Soledad, akinek neve spanyolul magányt jelent és aki nevében hordozza a sorsát, ő a történet mesélője.
Történelmi- család- és szerelmes regény, de mese is egyben, megspékelve misztikummal, érzelmekkel. Mindez mégis egy kerek egészet alkot, ami nagy hatást gyakorolt rám. Még a fülszövegben olvastam, h kissé Marquezes, abszolút egyetértek. Nehéz megmagyarázni miért, de ugyanúgy benne vannak a hiedelmek, az a latin világ, hasonló stílus, de tényleg inkább csak emlékeztet rá, szerintem nem másolja. Nekem nagyon tetszett, mégsem tudok sokat írni róla, mert ami igazán megfogott, az nem a történet (bár az is jó), sokkal inkább az egész hangulata, az írónő stílusa. Élmény volt, biztosan újra fogom még olvasni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése