A könyv főhőse, Maja éppen most fejezte be az egyetemet és friss diplomásként Berlinbe költözik, hátrahagyva egyetemi tanár szeretőjét. A lány, h úgy mondjam elég laza erkölcsű, eleinte az volt az érzésem, h szinte minden szembejövővel kalandba bonyolódik, nem támasztott különösebb elvárásokat. Ennek megfelelően aztán időnként kizárólag nagykorúaknak való, sikamlós jeleneteket olvashatunk, hisz eléggé konkretizálja az afférjait.
De aztán becsap a villám, hirtelen beleszeret a lakótársába Benbe. A vadóc, szex éhes lány egy csapásra megváltozik, bár a srác szemmel láthatóan nem érdeklődik iránta, ettől persze csak még érdekesebb lesz Maja számára. Benben az elején az tetszett nagyon, h nem egy macsó vagy egy romantikus ficsúr, aki a nők szájáról olvassa le a kívánságaikat, hanem egy tök normális srác, normális külsővel, normális jó-rossz tulajdonságokkal, szóval abszolút el tudtam hinni, h a lány beleszeret. Végül Maja kierőszakolja a kapcsolatot, de rajta kívül mindenkinek feltűnik, h ez koránt sem az, amire vágyik. Nagyon jól érzékelteti Hagn, h mennyire egyoldalú ez a kapcsolat, mennyivel jobban szeret az egyik fél, a másik pedig kihasználja.
Miután az – időnként szívtelen – srác lapátra teszi a főhősnőt, lépésről-lépésre kell újra felépítenie, megtalálnia magát, mikor végre kiheveri a történteket, hirtelen a semmiből újra felbukkan Ben és egyetlen mondattal visszacsinál mindent. Ám a várt boldogság nem tér vissza, mert néhány hét múlva mintha mi sem történt volna élnek tovább, mire Maja végre rádöbben, h hiába várja a régi boldogságot a fiú karjai között, annak már vége, mikor ezt felismeri, végre van ereje lezárni ezt a történetet, élete „nagy szerelmével”.
Christiane Hagn remekül ír, a sztori jó és bár hétköznapi és már szinte csontig lerágott, mégis tudott újat mutatni, mert a hasonló történetek általában csak a boldog egymásra találásig jutnak el. Imádtam azt is, h Berlinben játszódik;). Szórakoztatóan ír Hagn a szülőkről, munkáról, barátokról, szerelmekről, kalandokról, érzésekről, elfilózgat komolyan és kevésbé komolyan az élet dolgairól. Semmi romantika, inkább csibészes őrültségek, amik inkább az én műfajom, nagyon jó duma, lazaság amik még jellemzik a regényt.
Az írónő jól szemléltette ezt a fura kapcsolatot, a lány tanácstalanságát aztán, igazán fenn tudta tartani az érdeklődésemet, h mi lehet az újra felmelegített dologból és végül bebizonyította, h a hősnője felnőtt, immár nem lehet kihasználni, pár odavetett szóval lekenyerezni. Ben alakja végig teljes homályba vész, nem árul el magáról semmit, mogorva, komoly, fukar szó szerint és átvitt értelemben is, de hát a szerelem időnként vak és a szív olykor idióta, tényleg:).
Nagyon tetszett a könyv, vannak ilyenek, amik lehet, h összességében nem nagy számok, szó sincs magas művészetről, mégis valamiért annyira megragadnak, h minden oldalt élvezettel olvasok és nem tud olyat írni, ami ne tetszene őrülten, hát ez most ilyen volt nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése