Simone de Beauvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei

Simone de Beauvoir a 20. század második felének meghatározó gondolkodója és a feminizmus jelentős ideológusa volt. A könyv önéletrajzának első kötete, melyben gyermek- és fiatalkoráról ír, folytatásai A kor hatalma és A körülmények hatalma. Mikor 1958-ban megjelent az Egy jóházból való úrilány emlékei, Beauvoir már világhírű író és elismert feminista filozófus volt, hála elsősorban A második nem (Le Deuxième Sexe) c. könyvének, mely a feminizmus alapműve lett és világsikert hozott számára.


Ebben a könyvben nagyon részletesen beszámol a gyerekkoráról, nem konkrétan az eseményeket írja le, inkább az érzéseit, gondolatait, h mit hitt, gondolt akkor. Megismerjük a családját, szüleit, húgát, valóban jó házból való úrilány az írónő, bár inkább már lecsúsztak, anyaglilag nem állnak jól, de továbbra is fontos az illendőség, a vallás, mindazok az előírások, amik a tehetős polgárokra érvényesek. Majd jön a nyiladozó szexualitás, a csalódás az egyházban, tanárnak készül, de régi álma, h író legyen, egyfolytában „filózik”, keresi a helyét, de nem nagyon találja, nem tud azonosulni az egyházzal, a családjával, szüleivel, elégedetlen, nem tudja mit akar, de azt tudja, nem azt, ami van.
Nem a valós történések a lényegesek a könyvben, hanem a gondolatok: az, amit Simone gondol és az, amit mások. Legtöbbször ez utóbbi, az akkor elfogadott nézet az, ami ma már sokkolóan hat, hála a (feminista) filozófus Beauvoir-nak is.

Szüleim szakítva a konvenciókkal, nem a házasság, hanem a kenyérkereső foglalkozás felé irányítottak.

Az én világomban akkor még nagyon illetlen dolognak tartották, ha egy úri lány magasabb tanulmányokat végez, mesterséget tanulni annyit jelentett, mint lezülleni.

Őrlődik a család, barátok, a fiúk és a gondolatai között, bizonytalankodik, sokat olvas. Párhuzamosan követhetjük végig bartánője, Zaza sorsát is, az ő vívódását magával, az anyjával, családjával, szerelmeivel. Végül míg ő feladja a lázadást, Simone-t pont az ő sorsa is sarkallja arra, h vállalja a többség számára újszerű és megbotránkoztató nézeteit.

Dolgoztam, h mesterségem legyen; de a mesterség csak eszköz: milyen cél érdekében? A házasság, minek? Gyerekeket nevelni, vagy dolgozatokat javítani, ugyanaz a haszontalan taposómalom.

Már egészen fiatalon sem fogadta el, h más megítélés jár férfiaknak és nőknek pl. a szüzességgel kapcsolatban, a nők szerinte ugyanúgy szabadon rendelkezhetnek testük felett. Megalkotta pluralista erkölcstanát, azért, h igazolni tudja azokat, akiket szeretett, anélkül, h hasonlítani akarna hozzájuk. Tanulmányai során ismerkedik meg a Sorbonne-on későbbi élettársával, az egzisztencialista filozófussal Jean-Paul Sartre-ral, aki:

pontosan megfelelt 15 éves korom ideáljának: önmagam mása volt, akiben forrpontra hevítve találtam meg minden mániámat.

A könyvben sok értékes gondolat van, amik megfogják az embert, őszinte vallomás, felvállalja ifjúkori önmagát, gondolatait, útkereséseit, nem akar jobb színben feltűnni. Érdekes könyv, olyan, ami foglalkoztatja az embert, de önéletrajzi regényként én nem tudtam értelmezni, szerintem sokkal inkább filozófiai olvasmány.