Ismét egy trilógia tehát és ismét egy új világ, hisz Collins egy utópisztikus országot teremt (Panem), ahol keveredik egymással a csúcstechnológia, az ősi vadászó-gyűjtögető életmóddal. A kegyetlen rendszer kitalálásához, a felsejlő szörnyűségekhez mégsem kellett sokat agyalnia az írónőnek, elég volt csak néhány történelemkönyvet lapozgatnia, vagy a világ híreit követnie:(.
Panem tulajdonképpen Észak-Amerika romjain nőtt ki, a fővárossal, a Kapitóliummal és 13 körzettel, amik fellázadnak a főváros ellen. 12-t levernek, a 13. –t megsemmisítik és a lázadás emlékére minden évben megrendezik az Éhezők viadalát. Minden körzetből egy 12 és 18 év közötti lányt és fiút választanak ki a sanyargatott, éheztetett népből, akiket aztán összezárnak, bekameráznak (nagyon durva valóságshow), a dolog addig tart, míg csak egy marad…Ő hősként tér vissza a körzetébe, ami a következő évben bőséges ellátást kap.
A 12-es körzetből Peeta Mellark és Prim Everdeen nevét húzzák ki, de a 12 éves kislány helyett, nővére, a 16 éves Katniss önként jelentkezik a viadalra. Ezt felkészülés előzi meg: stylist, fodrász, kozmetikus dolgozik a tributokon, akik részt vesznek az éhezők viadalán, interjút kell adniuk, gyakorolni a járást magas sarkúban, időnként olyan érzésem volt, mintha valami szépségversenyre készülnének. Pedig korántsem erről volt szó… Maga a viadal egy valóságshow és egy gladiátor játék brutális keveréke, melyben a Kapitólium mindent elkövet, h a nézők jól szórakozzanak, génmanipulált lényektől a csúcstechnikáig mindent bevetnek. Senkiben sem bízhatsz, csak magadra számíthatsz, hisz a 24-ből a végére csak 1 maradhat életben. Legalábbis elvileg, de egy kis szerelem+manipuláció és máris újra keverednek a lapok, ezzel összekuszálva sok mindent, ha meg a nagy izgalomra kedve szottyan az embernek még megenni pár erdei bogyót, meg is van a további két könyv témája;).
Az eleje tényleg letehetetlen volt – minden fejezet pont a legizgalmasabb résznél ért véget, muszáj volt tovább olvasni, el is kapott a gépszíj, beszippantott a történet, de a végére valahogy már nem tetszett annyira. Túl dominánsnak találtam Katnisst: ő a legtalpraesettebb, a legokosabb, a jég hátán is megél, a könyv felétől már követni sem bírtam, mi minden sérülése van, de persze tovább tudott futni stb. Másrészről, ami zavart, h Peetából tisztára bohócot csinált az írónő, oké, nem kell, h a pasi legyen a szuperhős, de az én ízlésemnek ez a” fordított felállás” kicsit sok volt. Összességében persze jó a sztori, jók a szereplők (Haymitch:)) és nagyon tetszett, ahogy Collins lépésről lépésre épít fel egy világot, ami meghökkenti és szörnyülködésre készteti az embert és hatalmas feszültséget generál. Szóval kíváncsi voltam nagyon a folytatásokra, így rögtön bele is kezdtem a második részbe.
Magyarul Az Éhezők Viadala címmel jelent meg, a németek megint különcködtek: mind a címet, mind a borítót megváltoztatták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése