Hiába tér vissza győztesként Katniss a 12. körzetbe, mégsem boldog. Szeretné vissza kapni a régi életét, ami a mostanihoz képest, mikor a Kapitólium gyűlölt ellenségének számít, biztonságos volt, akkor legalább tudta hova tartozik, hol a helye.
Peetával győztesekként bejárják a körzeteket és továbbra is mindenki a boldog szerelmespárt látja bennük, de a viharfelhők ismét gyülekeznek fölöttük. A kegyetlen Snow elnök bosszúra szomjazik, hisz Katniss elindított valamit a körzetekben, amiket egyre nehezebb eltitkolni és leállítani, országos lázadás van kialakulóban. Amíg a lány él, él a forradalom, aminek tudtán és akaratán kívül szimbolikus alakjává vált. A felkelők lecsillapítására újabb kegyetlen játékot eszelnek ki: az éhezők viadalának 75. évfordulóján, az eddigi győzteseknek kell részt vennie, azért, h mindenkit emlékeztessenek: még a győztesek közül a legerősebbek sem tudják legyőzni a Kapitólium hatalmát.
Egyrészről „unalmas” volt, h minden ugyanúgy megtörténik a 2. könyvben, a 2. éhezők viadala előtt, mint az elsőnél, bár tagadhatatlanul rövidebben írja le, persze fontos ’jelek’ is voltak közben, amik arra engedtek következtetni, h itt most következik valami meglepő, mert mindenkinél telik be a pohár, feszül a cérna. Az arénában ismét Peeta volt az, akit mindenkinek meg kellett mentenie, húzták-vonták össze-vissza, persze volt rá bőven ok, hisz válogatott kegyetlenségekben nem volt hiány: véreső, pusztító köd és villámlás, vérengző majmok, madarak, amik a szeretteik hangján szólalnak meg és szenvedéseiket közvetítik, földrengés stb. Az eseményeket kicsit túlspilázottnak éreztem, helyenként már-már erőltetettnek, a főhősnő Katniss is idegesített néhol, de persze voltak izgalmas részek, meglepő fordulatok és tény, h nagyon is felkeltette az érdeklődésemet, hogy hogy alakul Panem és lakóinak sorsa, hisz a befejezés igencsak izgalmasra sikerült. Míg első könyv akár önmagában is megállja a helyét, addig a 2. igazi cliffhangerrel ér véget, így örülök, h máris kezdhetem a befejező rész olvasását és nem kell hónapokat várnom rá
Ahogy az első könyvbe, úgy ebbe is sok mindent „bele lehet látni”, nem nehéz párhuzamokat felfedezni Panem disztopikus társadalmával és a mi világunkkal. A Collins által teremtett országban a körzetek azért vannak, h mindenféle jóval ellássák a Kapitóliumot, ismerős lehet a helyzet, a világtörténelemből, vagy akár olyan messzire sem kell menni, elég, ha a mai fejlődő és fejlett országokra gondolunk.
Magyarul a 2. rész címe Futótűz, ismét mi követtük az eredeti címet, németül Gefährliche Liebeként (Veszélyes szerelem) jelent meg, amit akár többféleképpen is lehet értelmezni, akár Galere, akár Peetara gondolunk, egyik szerelem sem (lenne) veszélytelen. Egyébként sok helyen olvastam, h szerelmi háromszög így-úgy, persze van benne, de szerintem annyira nem domináns, hisz annyi minden más történés is van, de ez csak jót tesz a történetnek, h bár megvan a romantikus szál is, de nem azt forszírozza, ami végülis logikus, hisz annak is ki kell tartania 3 könyvön keresztül;).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése