Julia Child: Életem Franciaországban

Nagyon tetszett a Meryl Streep főszereplésével készült Julie&Julia c. film és az ennek alapjául szolgáló könyv, így vártam már ezt az önéletrajzi írást. Julia Child röviddel halála előtt kezdett unokaöccsével a könyv szerkesztésébe, melynek alapját férje és saját sógorának Párizsból írt levelei alkotják.

Vigyázat spoiler hegyek következnek!

Julia és Paul Child 1948 novemberében érkeztek Párizsba, a férj munkája miatt. Az asszony nem beszélt franciául, nem tudott főzni és nem evett még soha francia ételt, sorsfordító élmény volt számára, mikor első napján a La Couronne-ban ettek. Berendezkedtek a francia fővárosban, étteremről étteremre jártak, az ételek, az a fajta kifinomultság, amit életében először itt tapasztalt, lenyűgözte Juliát. Felfedezte a várost, a sokféle üzletet, piacokat, a halakat, húsokat, sajtokat, szarvasgombát, kagylót, sok finomságot itt ismert meg, örömét lelte a gasztronómiában, bár kezdetben nem nagyon tudott főzni. Eleinte nehezen boldogult a nyelvvel is: rossz volt a kiejtése, nem értették meg , szégyellte magát, majd órákat vett, gyakorolt és ez a probléma is megoldódott. Térképpel a zsebükben és fényképezőgéppel a nyakukban járták be a várost. Teljesen lenyűgözve a francia konyhától és étkezési kultúrától iratkozott be Julia egy főzőiskolába és rájött: a főzés a hivatása. Rendesen elkapta a gépszíj főzésügyileg, de nagyon élvezte, majd diplomát szerzett a híres Cordon Bleu főzőiskolában. 2 másik nővel saját főzőiskolát nyitottak, majd beszállt Julia is az ő szakácskönyvük írásába, amit amerikaiaknak szántak a francia konyháról. Julia átírta, leegyszerűsítette, kipróbálta az összes receptet, kipróbáltatta amerikai hozzávalókkal és közben rájött: ez az, amit mindig is csinálni akart. Úgy tud leírni ételeket, h összefut az ember szájába a nyál;), abból, ahogy ír a főzőiskoláról, a főzésről, egyértelmű a szenvedély, amit érez.
Ami nem tetszett – és ez inkább a fordítónak felróható hiba - h sokszor a francia ételek neve egyáltalán nincs lefordítva, egy hevenyészett fordítás nem ártott volna, h legalább némi fogalma legyen az embernek, h most valami húsféléről beszélünk vagy pl. desszertről.
4 és fél év után Pault Marsaille-be helyezték, ott lett konzul. Itt újra fel kellett építeniük az életüket: új lakás, új környék, kikötő, új ismerősök, barátok, üzletek, új mediterrán ételek és éttermek, más klíma.
Majd egy éles váltással 2 évre, 1954 októberében Németországba kerültek, aminek egyáltalán nem örültek, tele voltak előítéletekkel, ami persze nem is csoda. Németül tanultak, ismerkedtek a konyhával, más mentalitással, országgal, nagyon ízlett nekik a német sör. Meglepődtek, h milyen kedvesek a németek és nem értik hogy hagyhatták, h Hitler rettegésben tartsa a világot. Bonn környékén éltek egy amerikai beékelt területen, így kevés némettel találkoztak, nem születtek olyan barátságok, kapcsolatok, mint Franciaországban. Majd némi amerikai kitérő után Norvégiába kerültek, Paul amerikai kultúrattasé lett. Itt szintén nem érezték annyira otthon magukat, Németországról és Norvégiáról alig írt Julia, kevésbé fogták meg, a nagy szerelem Franciaország maradt mindkettőjüknek, melyhez végig hűek maradtak. Nagyon érdekesnek találtam viszont a kulturális vetületeket, leírásait amerikaiként életéről több különböző európai országban, hisz bőven adódnak interkulturális érdekességek, különbözőségek. De ezekben az években leginkább a könyv körüli munkákba temetkezett Julia Child, rengeteget kutattak, kísérleteztek, főztek szerzőtársával, Simcával. Művűket azonban át kellett írni, le kellett egyszerűsíteni, mert kiadójuk szerint az a fajta igényesség és időigényesség, ami jellemezte, egyszerűen nem passzolt az amerikai hétköznapokba…

A kiadó elvárása szerint lerövidítve és leegyszerűsítve még mindig több, mint 700 oldalas volt a szakácskönyv, ami túl exkluzív, túl igényes, túl „jó” az amerikai háziasszonynak;). Sok küzdelem árán találtak végül egy kiadót, aki hajlandó volt kiadni a költséges, minőségi szakácskönyvet, ami hatalmas siker lett. Julia és szerzőtársa úgy vált tv sztárrá, h nekik nem volt tv-jük, majdnem hogy előbb szerepeltek a tv-ben, mint hogy tv-t néztek ill. láttak volna előtte:). Tv-s szereplései révén kap felkérést egy főző műsorra, amire alaposan, aprólékosan felkészült és sikerre vitte az ötletet. Közben elkészítették a 2. könyvet is, míg Paullal felváltva éltek Amerikában és Franciaországban. Szerzőtársával, Simcával a kapcsolatuk megromlott, Juliára nagy hatással volt a kreativitása, de idővel nehezen viselte, h Simca mindent jobban tudott, véleménye megmásíthatatlan volt. A franciák felsőbbrendűségével alázta és sértette meg többször is amerikai szerzőtársát.
Ebben a könyvben Julia Child 1948-tól 75-ig írt az életéről, utána még számos szakácskönyve jelent meg, ezt a könyvet 2006-ban, posztumusz adták ki.
A regény egy különleges csupa élet nőről szól, aki tulajdonképpen egy véletlennek köszönhetően, megtalálta hivatását, ami nem csak a főzés és a gasztronómia lett, hanem a tanítás is, hogy hogyan készítsünk igényes finomságokat otthon. Főzőműsoraiért Emmy díjakat kapott, később dvd-n is kiadták őket, Amerikában igazi legendának számít. Tetszett a könyv, mert igazán sokrétű: bemutat egy semmiből felívelő karriert, emberi kapcsolatokat, melyek végig kísérik életét, országokat, városokat, melyek alakítják sorsát, ízlését, őt magát.