Mark Twain: Egy gyilkosság, egy rejtély és egy házasság

Az utóbbi években van egy „idézetes füzetem” ill. most már kettő, mert az első betelt, ahova feljegyzek minden idézetet, gondolatot, poént, ami tetszik, ami megfog, elgondolkodtat, megnevettet, olvasmányaim, meg úgy egyébként az élet során;). Ebben a füzetben igen sokszor szerepel Mark Twain neve, akiről egyébként szégyen szemre nem tudtam túl sokat, de aztán azt igen gyorsan megjegyeztem, h zseniális mondásai vannak:)!
Ezen felbőszülve mentettem el magamnak még pár hónapja (Mark Twain művei már legálisan letölthetők) ezt a könyvét és mivel most épp valami rövidke valamire vágytam, belekezdtem.


Arra számítottam, h egy regényről van szó, ehelyett egy kisregényt és több novellát kaptam, amiket valamiért nem nagyon szeretek.
A címadó elbeszélést, az Egy gyilkosság, egy rejtély és egy házasságot, Twain 1876-ban írta, de 1955-ig teljesen elfelejtődött a létezése, ekkor az író hagyatékát kezelő Buffalo egyetem könyvtárában bukkantak rá, majd csak 2001-ben jelent meg először a The Atlantic Monthly magazinban.
A Gray család egy kis faluban él, lányuknak, Marynek udvarol egy jómódú fiatalember, aki el akarja venni, ennek az egész család örül, hisz ezzel minden anyagi gondjuk megoldódna, még akkor is, ha az apa testvére David továbbra is haragot tart velük és nem hagyja rájuk a vagyonát. Mikor azonban kiderül, még az eljegyzés előtt, h a gazdag agglegény nagybácsi mégis Maryt tette meg örökösének a végrendeletében, mindjárt mindenki másként kezd gondolkodni erről a házasságról. Közben szó szerint a semmiből felbukkan egy másik fiatalember is, akiről azt kezdik beszélni, h francia gróf, ez persze megkavarja az eseményeket és hamarosan már az ő és Mary esküvőjére készülődik a falu. Ám egy rejtélyes gyilkosság és annak felgöngylítése mindent megváltoztat újra. Az utolsó fejezetben E/1-ben meséli tovább a történetet az író, a „gróf” történetét és a rejtélyek nyitját ismerjük meg ezáltal. Belekever egy kis „szakmát” is, egyik szereplője révén belevonja a történetbe roppant sikeres kortársát Jules Vernét, akiről irigységgel vegyes iróniával ír.
Bár a történet rövid de frappáns és velős;), tele történéssel, gördülékeny és olvasmányos, nincs túlspilázva. Nekem valahogy imponálnak az ilyen történetek, amikor van egy jó sztori, amiről vaskos köteteket lehetne írni, de az írónak mégis van ereje pontot tenni a végére és nem ír belőle 3 kötetes trilógiát, ez számomra mostanság egyre becsülendőbb.
A többi kisebb elbeszélés közül még Az élet öt adományát emelném ki, amiben egy jó tündér felajánlja a választást 5 ajándék közül: hírnév, szerelem, gazdagság, gyönyör, halál – csak az egyiknek van értéke. Megtudhatjuk, mi történik, mikor az első négyet választja az ember, mégis az ötödiket kívánja egy idő után, amit már nyerhet el, elgondolkodtató. Az Egy kutya meséje tetszett még, mert szintén nagyon tanulságos és nagyon jellemző, állatra, emberre egyaránt.
Tetszett Twain stílusa, bár azt hiszem kicsit mégis többet vártam, de azt gondolom, mivel nekem a regények jobban fekszenek, megpróbálkozok majd eggyel mindenképpen.