A könyv 3 részből áll, először Székely Éva saját úszókarrierjéről olvashatunk, majd a lányáéról, Gyarmati Andreáéról még inkább dióhéjban, a 3. rész is egy harc története, a szerző harca a betegséggel, a beteg szemével. A két hölgy együtt egy olimpiai arany, 2 ezüst, 2 bronz, 13 Világ- és 31 Európa-csúcs birtokosa.
Székely Éva zsidó származása miatt soha nem érezte, h befogadták volna, soha egyetlen közösség sem fogadta be igazán. 14 évesen, mint nem kívánatos elemet zárták ki a Fradiból, később már nem azt kérdezték, mi a vallása, hanem, h mi volt az apja, s mivel nagykereskedő volt, így megint nem kívánatos lett, de mint élsportoló a legnagyobb kiváltságokat kapta, „sporteredményeimért megbocsátották szüleimet” – írja. Mégis számára soha nem volt kérdés, hova tartozik.
A Himnusz volt és marad számomra a világ legszebb dallama, és annyi kitaszítottság után is erőt vesz rajtam a meghatottság, ha hallom.
Az, ami ebben a könyvben olvasható, helyenként ma már megmosolyogtató, ez nem sértés, egyszerűen csak annyit változott a világ, a sport, h a 60-70 évvel ezelőtti módszerek, edzés, felkészülés kicsit komolytalannak tűnik, bár nyilván nem volt az, a legkevésbé sem, hisz ugyanúgy el kellett végezni az irdatlan munkát – pl. edzésenként 249x kellett fordulni, miközben a medence fala rücskösre dörzsölte a kezét - róni a hosszakat esőben, szélben, reggel, délben, este, de mások voltak a körülmények, a háttér, a lehetőségek - minden sokkal inkább volt amatőr, de az is igaz, h minden sokkal inkább szólt a sportról. Székely Éva 1952-ben ért fel a csúcsra Helsinkiben és lett olimpiai bajnok.
Az olimpiai bajnokság az én számomra belső biztonságot jelentett. Belső biztonságot csalódások, betegségek, ellenségeskedés, pletykák, rosszindulat, irigység ellen. Amikor az ember úgy érzi, hogy kirántják a lába alól a talajt, a gondolatba tud kapaszkodni, hogy ő volt egyszer valamiben minden kétséget kizáróan a legjobb a világon. Amikor erőt meríthet abból a puszta tényből, hogy ezt soha senki nem veheti el tőle, ez visszavonhatatlanul az övé, amíg él.
Majd ő tartotta 100-1500 m-ig az összes gyorsúszószám, valamint a 100 és 200 pillangó magyar csúcsát, mikor ő versenyzett, akkor vált ketté, két külön úszásnemmé a mell- és a pillangóúszás, ő lett a pillangó első világcsúcstartója és a világon az első nő, aki a 200 m-t végigpillangózta. Férje a kétszeres olimpiai bajnok Gyarmati Dezső lett, majd anyaként is folytatta a versenyzést, 1956-ban együtt féltek Melbourne-ben az olimpián az otthon maradtak miatt, főleg 2 éves kislányuk miatt.
Lányuk, Gyarmati Andrea 3 évesen tanult meg úszni, de úgy, h mindenki a csodájára járt, Székely Éva, aki akkor már edzőként dolgozott, lánya edzőjeként mindig nagy harcot vívott saját magával, az anyával, hisz a jó eredményekért, gyakran embertelen dolgokat kellett előírnia. Andrea fejlődése úszóként töretlen volt, de 72-ben elúszott az arany, (egy ezüstöt és egy bronzot szerzett) köldökzsinór volt anya és lánya/mester és tanítványa között, amit egy üvegfal elvágott Münchenben.
Büszke voltam, h kiállta addigi életének legnehezebb próbáját: nem sírt. Nincs szánalmasabb egy vesztes könnyeinél! Sírni csak a győztesnek szabad!
A könyv a kedvenceim között szerepel már jó ideje, mert egy nagyon érdekes korlenyomat és a szállóigévé vált címen kívül is jócskán akad benne értékes, szép gondolat, emelett kicsit bepillantást engedett a kulisszák mögé, az uszodai világ intrikáktól sem mentes közegébe és bár a stílus időnként kissé szájbarágós, mégis egy nagyon szerethető könyvről van szó, amit érdemes elolvasni.
A könyvben olvastam először Pierre de Coubertin Óda a sporthoz című versét, ami nagyon tetszik és hát most nagyon-nagyon aktuális.
Pierre de Coubertin
Óda a sporthoz
A béke vagy te, sport!
A népeket egymáshoz fűző szép szalag,
és testvérré lesznek mind általad
önuralomban, rendben és erőben.
Mert önbecsülést tanulnak az ifjak
tőled, a más népek jellemét is éppúgy
megértik s nagyra tartják, hogyha Te
tanítod őket túlszárnyalni egymást,
mert versenyed a béke versenye.
HAJRÁ MAGYAROK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése