A kötet, Örkény legismertebb műve, 1967-ben jelent meg először. Egyperces novellái műfajteremtőek: rövid, tömör, sokszor csak pár soros, humoros kis szösszenetek váratlan csattanóval. Gyakran a teljesen hétköznapi híreken csavar egyet, ezzel megdöbbentő és groteszk hatást elérve. Iskolateremtő jelleget jelzi, hogy megjelenése után más magyar írók is kísérleteztek a „műfaj” átvételévelpéldául Spiró György és Vámos Miklós. Örkény élete végéig csiszolgatta remekeit, ezért az egypercesek majd mindegyik kiadásában találni új darabot.
A cím rendkívül találó, hisz valóban egy perc alatt elolvasható kis írásokról van szó, az én kötetemben összesen 29-ről, szóval egy fél óra alatt simán a végére lehet érni. A szerző „használati utasításában” hívja fel a figyelmünket a címek fontosságára, ezek sokszor aláhúzzák, vagy épp az igazi csattanót adják a rövid kis novelláknak.
Volt 1-2 közöttük, amiket már olvastam régebben, de leginkább Pereszlényi József anyagmozgató története maradt meg bennem, ami abban a kb. egy oldalban összesíti magában a legfontosabb örkényi vonásokat: tömör, meglepő és rendkívül groteszk. Hasonlóan iskolapélda az egyperces a könyvről végbélkúp formában, amivel fáradság és szemrontás nélkül művelődhetünk, a nehezen emészthető írók is húsz perc alatt felszívódnak a bélcsatornából. Kész;).
Bravúros, újszerű és szórakoztató, de időnként azért nagyon pihentnek találtam, mindenesetre egy jól sikerült kis kirándulás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése