Stephen Hawking: Az én rövid történetem

Egyre többet hallani Stephen Hawking elméleti fizikusról, nekem is felkeltette az érdeklődésemet a személye, ha a munkássága nem is feltétlenül;), így amikor az egyik barátnőm épp a jelenlétemben vette meg az életéről szóló könyvet, rögtön feliratkoztam a „kölcsönkérési” listára.

Szerintem a cím és a fülszöveg miatt, aki ezt a könyvet megveszi, valami személyesre számít, valamiféle memoárra. Ez részben igaz is, sok mindent megtudunk a tudós életéről, de igazából ezeket a személyes részeket elég gyorsan és egyszerűen elintézi. Sok privát részletet árul el, nem arról van szó, h titkolózna, sokkal inkább látszik, h ez – önmagáról írni – nem megy könnyen, azokban a fejezetekben viszont, ahol a munkájáról ír, nagyon elemében van. Szóval le sem lehet tagadni, h egy tudós könyve, de jól is van ez így. Röviden és tömören ír a gyerekkoráról, az egyetemi éveiről, majd a betegségéről. 21 éves volt, mikor diagnosztizálták nála az ALS-t (amiotrófiás laterálszklerózis), ami egy gyógyíthatatlan betegség, melynek során a központi idegrendszer mozgató idegsejtjei pusztulása következtében az akaratlagos izmok fokozatosan elgyengülnek, majd végül el is sorvadnak. Stephen Hawking a mai orvostudomány ismeretei szerint a leghosszabb ideje él együtt ezzel a betegséggel. Bár szerintem nagyon sokan e kapcsán ismerték meg, vagy figyeltek fel rá, a könyv mégsem erről szól, ahogy az élete sem, ez csak amolyan „mellékszál”. Olvashatunk a házasságairól, a gyerekeiről, nem sokat, de őszintén, helyenként kicsit meglepően (őszintén), személyes, családi képekkel illusztrálva. Munkájáról élvezetes stílusban ír, ezzel viszont az a baj, h maga a téma olyan bonyolult, h én például nem nagyon értettem;). Hawkingot Az idő rövid története c. műve tette világhírűvé, ennek keletkezéséről is ír. Azt akarta, h ez a lehető legtöbb emberhez jusson el, olyan könyvet akart írni, amit a reptéri könyvesboltokban is árusítanak, nagyon sokat dolgozott rajta, h a laikusok számára is érthető legyen a fizikát és az időt az ősrobbanástól a fekete lyukakig tárgyaló írás. 40 nyelvre fordították le, világszerte több, mint 10 millió példányban adták el és Hawkingot ez egy csapásra „popsztárrá” tette.
A világhírű fizikus immáron 50 éve él együtt betegségével, túl van 2 házasságon, felnevelte 3 gyermekét és egy sikeres elméleti fizikusi pályafutást tudhat magáénak. A betegsége inkább ösztönözte pályáján, mint hátráltatta, a halál fenyegetése miatt akart minél több minden végére járni a munkájában. Igazi példakép lett, abszolút megérdemelten, hisz fizikailag semmire sem képes, nem tud beszélni, írni, megmozdítani az ujját, de tud gondolkodni és ezt ki is használja, lenyűgöző akaraterőről és élni akarásról tanuskodva.
Összességében bár irodalmilag nem egy nagy élmény, de érdekes olvasmány, egy különleges sorsról és egy csodálatra méltó, nagy emberről.