Louisa May Alcott: Kisasszonyok

Még anno láttam a regényből készült filmet és akkoriban tetszett, meg már jó ideje meg is volt, de nem szerepelt túl előkelő helyen az elolvasandók listáján. Mivel azonban egy klasszikus romantikus könyvről van szó, erre esett a választásom a 2015-ös nagy olvasási kihívás ezen pontjának kipipálásához. Ráadásul az 1001 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz listán is rajta van, így két legyet ütöttem egy csapásra ;).

Az egykor szebb napokat látott March család nélkülöz, az apa a háborúban, a négy lány anyjukkal küzd a boldogulásért. Egy évig követjük a sorsukat, megismerjük a mindennapjaikat, a gondjaikat, értesülünk aggodalmaikról, betegségeikről. A lányok egyre jobb kapcsolatban vannak Laurieval, a szomszéd fiúval, aki jómódú nagyapjával él, a fiú örül a vidám társaságnak és bár megindul a pletyka is, a két család őszinte barátságba kerül és akkor is számíthatnak egymásra, amikor igazán nehéz helyzetben vannak. A lányok nagy fejlődésen mennek át ebben az egy évben, ami megtanítja őket az igazi munkára, a felnőttes gondolkodásra, arra, h alárendeljenek bizonyos dolgokat a családjuknak. Közben persze szerelem is szövődik és a végén boldog a beteljesülés.
Nincsenek túl nagy történések, lassan csordogálnak az események, az írónő a család szegénységét sokszor a ruházatukon mutatja be, nincs egy tiszta pár kesztyűjük, milyen a napernyőjük – a mai olvasónak már nem sokat mondanak ezek. Megint az volt az érzésem, h bár szép történet, jól megírva, de a mai rohanó, felgyorsult világban, kissé hosszadalmas és „unalmas”, mert lassú és vontatott, vagy talán inkább maradjunk annyiban, h szokatlan már manapság.