A lassan 30 éves Dóri (kb. egy héttel a könyv befejezése után már gugliznom kellett a nevét, mély nyomot hagyott bennem;)) petárdamanókat (?) varr és jógát oktat, miközben egyik napról a másikra él. Se pénze, se pasija, még mindig a szüleitől függ, bár külön él tőlük, de nem nőtt még fel. A manókat vásárokban árulják a barátnőjével, itt ismerkedik meg a jóképű-jómódú, svájci és nála idősebb Guillaumemal (pláne gugliznom kellett a nevét;)). Amolyan szerelem első látásra lesz a dologból, kétségekkel, titkokkal, külön töltött hetetekkel és együt töltött napokkal. Az, h a férfi még házas, bár már nem él együtt a feleségével és a fiával, nem sokat könnyít a helyzeten. Guillaume hatása gyorsan érződik Dórin, aki hirtelen háziasabb lesz és igényesebb is a környezetére, elindul végre a felnőtté válás útján. Szeretne hinni benne, h lehetnek egy pár, felhőtlenül, boldogan, de az olvasó azért érzi, h valami nem stimmel, fals a sztori, ettől persze a szerző még bőven ráerőltethetne egy happy endet, nem ez lenne az első eset, itt mégsem teszi. Túl nagy a különbség a két szereplő között, minden szinten – földrajzilag, érzelmileg, anyagilag, korban is – ez először fáj, de szíve mélyén Dóri is tudja, h ez az igazság. A szerelmesek útjai elválnak, az első látásra szerelem kalandként zárul, aminek ebben az esetben szerintem jóval nagyobb a realitása.
A cím kapcsán jegyezném meg, h szerintem a szerző némileg tévedésben él „perec témában”, Svájcban ez nem különösebben jellemző, pláne úgy nem, ’magyarosan’, ahogy Guillaume készíti a regényben. Ja, mert hogy ez maradt: továbbra is elmesél egy csomó receptet Papp Diána. Annyi változott csak, h míg ez először még tetszett, már kezd idegesíteni:S. Egyébként viszon a könyv összességében egy szórakoztató, könnyed olvasmány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése