Úgy dönt, egyedül is belevág és megtartja a babát, ezzel a döntéssel nem marad egyedül - bár az apa, Olaf anyagilag támogatja, de máris új nője van - de számíthat a tesóira, barátaira és a szüleire. Nem lesz a történetből tipikus babavárós sztori, hisz ez az időszak nem csak a „babról” szól, ahogy magzatát becézi (erre utal a cím is+egyben egy szójáték is), rendesen felpörögnek az események. Talál új munkát, részmunkaidőben lesz marketingese és könyvelője egy öko társulásnak, a kollégák közösen vezetnek egy farmot, ahol állatokat tartanak, mindenfélét termelnek, ebből készítenek is ezt-azt és együtt laknak a farmon lévő lakásokban. Hamar kiderül, h némi meglepetésre az addig meglehetősen karrierista Paula megtalálta a neki való környezetet és embereket, sőt még egy épp ideális csilli-villi lakásba is beköltözet és persze a szerelem sem várat magára sokáig. Eddig a szokásos rózsaszín lányregény, de mivel valaki más babáját várja és Simon, az asztalos szívszerelem sincs éppen könnyű helyzetben, mégis több ennél és túlmutat ezen.
Laza, ironikus, vicces hangvétel jellemzi végig, tetszett és még több és jobb is volt, mint amire számítottam. Persze azért az is igaz, h bár érint komoly témákat, ezeknek inkább csak a felszínén marad és felvetésük után visszasüpped a rózsaszín ködbe, de legalább próbálkozik valamivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése