A könyv tartalmát egy picit ismerve meglepett, h egy családregénybe csöppentem. Bár a főszereplő Calliope, de először részletesen megismerkedünk nagyszülei nem mindennapi történetével, akik testvérként indulnak el Kis-Ázsiából, de Amerikába már házaspárként érkeznek az 1920-as években. Calliope szülei is folytatják a családjukban megszokott belterjes házasodást, ők unokatestvérekként lesznek házastársak. Mindezek ellenére a gyerekek egészségesek, legalábbis látszólag, de egy gén évszázadokon keresztül vándorol a család génállományában, majd épp Calliopenál aktivizálódik. Míg a főszereplő történetéhez érünk - a könyv felén túl - rengeteg édes-bús, vicces és tragikus történetet ismerünk meg.
A lányként nevelkedő Callienál tiniként kezdődnek a furcsaságok, de ő maga, családja és orvosuk is inkább a homokba dugja a fejét, míg nem egy véletlen folyamán kiderül, biológiailag inkább fiú, mint lány. Ilyesmivel bármikor is szembesülni nyilván sokkoló, tinédzserként meg főleg…Callieból gyorsan Cal lesz, elszökik otthonról, próbál rájönni, ki is valójában, mit is akar, merre tart. Hermafrodita (kétnemű) léte nem könnyíti meg életét, de egy rövid kitérő után mégis visszatalál a családjához.
Amit én rendkívül hiányoltam, h bár nagyon hosszan olvashatunk a családjáról, de Callie tinédzserkori szembesülése után már nem követjük sorsát, időnként egy-egy epizódot olvashatunk az immár 40 éves Cal életéből, de szerintem pont a saját maga megtalálásának, elfogadásának és elfogadtatásának nagyon izgalmas szakasza maradt ki a könyvből, ezért nagy kár.
Ennek ellenére egy nagyon kompakt olvasmány, egyszerre történelmi- és családregény, megspékelve egy nagyon speciális helyzettel. Sok-sok etikai- és társadalmi kérdést vet fel, elgondolkodtatja az embert (pl. biológia adottságok vs. társadalmi szocializáció) és amit nagyon jónak találtam, h Calliet nem csodabogárként mutatja be, hanem érző emberként, hisz az is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése