Christoph Rehage: Neuschweinstein – Mit zwölf Chinesen durch Europa

A szerző – akiről egyébként előtte még nem hallottam – úgy tűnik Kína mániás: tanult és élt is ott, jól beszéli a nyelvet és már több könyve is született Kína témában, a legmeglepőbb abból a kalandból született, amikor 26. születésnapjára azzal ajándékozta meg magát, h Pekingből gyalog tette meg a 4646 kilométeres utat Németrországba. Ahogy ebből a könyvből kiderült, valamennyire Kínában is ismert, újságíróként, vloggerként. (Egyébként egy félmondatból még az is kiderül, h magyar felmenői is vannak;)).)

A könyv alapötlete tök érdekes: Münchenben meglát egy kínai turistacsoportot fényképezkedni, ekkor eszébe ötlik, h vajon milyen lenne velük beutazni Európát, az ő szemükkel látni mindent. Miután rádumált egy kiadót, h ebből jó könyv lehetne, máris utazik Kínába, majd nem sokára 12 kínaival vissza Európába. Persze mindenki rácsodálkozik a németre, aki egy kínai csoporttal van és bár útitársai eleinte nem nagyon foglalkoznak vele, pár nap után egyre jobban megnyílnak, a végére igazi barátságok alakulnak ki. Ami a leginkább feltűnt, h nem akar németként, europaiként viselkedni, azt csinálja, eszi, amit útitársai és végig egyes szám, első személyben, vagyis „mi”-ként ír a csoportról. Münchenben landolnak, onnan Neuschwanstein, Velence, Firenze, Pisa, Róma, Svájc meglehetősen gyorsan, erőltetett menetben, egyedül végül Párizsban maradnak több napig, de elsősorban azért, h bőven jusson idő a vásárlásra;). A legtöbb kínai elvileg konkrét elképzelésekkel érkezik Európába: ez a kontinens gazdag és tiszta, mindenhol kastélyok állnak és az emberek szőkék és kék szeműek, a könyvben leírt csoport legtöbbször az emberek udvariasságára kapta fel a fejét. Szerintem a csoport alig látott valamit, de mindent türelmesen viselnek és tényleg az volt a benyomásom, h elsősorban az a lényeg, h Európában vannak, látnak híres helyeket, készítenek fotókat dögivel, alaposan bevásárolnak a luxus márkákból, a többi mellékes. Bár belegondolva, ez manapság biztos nem csak a kínaiakra jellemző:S. Talán, ami a legjobban meglepett, h a kínai csoportok Európában, szinte mindig kínai éttermekben eszenk, mert itt túl sok a sajt, a lisztes, tésztás kaják, amihez ők nincsenek szokva.
Persze azért akad utalás a kommunista Kínára is, ahol az utazás még mindig nem olyan magától érthetődően egyszerű: minden résztvevőnek 30 ezer yuant, vagyis kb. 4 ezer eurót kellett leszurkolnia, h egyáltalán részt vehessen az utazáson, amolyan biztosítékként, ha rendben visszatér, visszakapja a pénzt; az útlevelük végig az idegenvezetőnél volt; az egyik fiatal, egyedül utazó lánynak 100 ezer yuant kellene fizetnie büntetésként, ha elhagyja útközben a csoportot.
A cím egyrészről egy utalás a kínaiak gyakori hibájára, amikor a híres kastélyt Neuscheinsteinnek ejtik (új disznő kő) és nem helyesen Neuschwansteinnek (új hattyú kő), másrészről pedig a projekt pontos összefoglalása – 12 kínaival Európán át.