Noah Hawley: Der Vater des Attentäters

A regény a várólistámon volt, örülök, h rátettem, mert nagyon jó könyv!
A 20 éves Danny szülei elváltak, amikor 7 éves volt, orvos apja újraházasodott, feleségével ikrer fiaik vannak, végre megtalálta a családi boldogságot. De az idil csak addig tart, amíg egy este merénylet történik, megölik Seagram szenátort, mindenki szerint amerika következő elnökét és a merénylő nem más, mint Daniel Allen.

Az apa szemszögéből olvashatjuk aztán a történéseket – erre utal a cím is, A merénylő apja – végigkísérjük vívódását, tépelődését, önmarcangolásást, mi vezetethett ehhez, mennyiben hibás ő, elkeseredett harcát a fiáért, akiről képtelen elképzelni, h ilyet tett. Visszaemlékezéseiben megismerjük a család múltját, Daniel anyját, miközben rögeszméjévé válik fia ártatlansága. Elkeseredetten kapaszkodik minden fűszálba, nyomoz, oroszlánként harcol a fiáért, képtelen elhinni, h bűnös lenne, már csak azért sem, mert az őt is bűnössé tenné. A történetet időnként megszakítják más merényletek leírásai, pl. a Robert Kennedy elleni, az apa próbálja megérteni a merénylők indítékait, az egész pszihológiáját, h közelebb kerüljön saját fiához is. A Secret Service is komoly kutatást folytat Danny után, miután elfogták, minden részletre kiterjedően nyomoznak a merényletet megelőző 15 hónapban, miután ott hagyta az egyetemet, az apja is ez alapján próbálja megérteni fia cselekedetét, megnézi azokat a filmeket, amikért ő fizetett a kis motelekben, azt a kosármeccset, amin ő is ott volt. Lassan rájövünk, h az apa nem ismerte a fiát, de arra is, h senki sem ismerte igazán Danielt, aki börtönben ülve sem hajlandó a merényletről beszélni, sőt bűnösnek vallja magát, a kegyelmi kérelmet visszautasítja. Lebilincselően érdekes, ahogy a szerző lassan feltárja, hogy jutott Daniel Allen idáig és ahogy egy pillanat, egy pillantás – szó szerint – megpecsételi Seagram szenátor sorsát.
Ritkán olvasok ilyen jellegű könyveket, így rám kimondottan üdítően hatott, nagyon tetszett!