A huszas évei végén járó Rost (Rosalindnak hívják), nagy csalódás érte, ami után teljesen új életet kezd, ami elég jól sikerül, mert hamarosan két igen csak jóképű pasi sertepertél körülötte. Bár az egyik bosszantóan arrogáns és nagyképű, rádaásul arcát hatalmas szakáll fedi, a másik meg úgy tűnik jól elvan magában. De persze ki tudna ellenállni Ros csetlő-botló, csupaszív figurájának? Szerintem nem sokan, így aztán jó néhány bénázás, pár félreértés és egyéb kaland után megtalálja a zsák a foltját.
Tipikus limonádé, de imádtam a szereplőket és a 2. felében a párbeszédeket is, helyenként nagyon jókat kacarásztam és a 2. felét behabzsoltam. Szerintem Jo Platt olyan író, aki teljesen mindegy miről ír, nekem tetszeni fog, mert szeretem ahogy ír, szeretem, h a regényeiben valahogy mindig fontos szerepet kapnak a könyvek, imádom a humorát, a szereplőit, a dialógusait. Emlékeztetett stílusában, hangulatában a másik könyvére, meg a szereplőkben is, de ez számomra abszolút pozitív volt. Laza, könnyed, vicces, „feltöltős” kis olvasmány, pont, amilyenre szükségem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése