Katrin Koppold: Zeit für Eisblumen

A trilógia 2. része, a 2. nővér, Fee története. A legidősebb lány, Helga szimpatikus volt nekem, normális, szerethető karakter, na ez nem volt elmondható a húgáról. A gyönyörű Fee egy tv-nél dolgozik, valami bulvár műsornál, mindene a divat, nem akar gyereket, csak a jet set élet érdekli. Mégis várandós lesz és mivel az abortusz és az örökbe adás nem jönnek szóba számára, a barátjával megtartják a babát.

A könyv kezdetén Paul, a kisfia már 11 hónapos, Fee újra dolgozik és Sammel, a barátjával próbálnak kiigazodni a fiatal szülők útvesztőjében. De a mikor a nőre többször is pánikrohamok törnek rá és a pasi egyáltalán nem veszi komolyan, sőt inkább más nőkkel vacsorázgat, elege lesz és szakít vele. Miután egy munkahelyi mulasztás miatt a szabadságot javasolják neki, a fejébe vesz egy Írországi utazást, amire végül Paulon kívül az édesanyja tart még vele. Na itt vált csak igazán unszimpatikussá nekem Fee, aki a kisfiát állandóan az anyjára sózza, míg ő egy egyéjszakás kalandjának a nyomait kutatja, mert azt reméli, h ez a pasi volt az igazi, sőt még azt sem zárja ki, h esetleg ő a kisfia apja. Te jó ég…infantilis, szánalmas…
Az ellenszenvem a főszereplő ellen rányomta a bélyegét erre a könyvre, végig nem tudtam a szívembe zárni és kb. minden mondata irritált. Ezenkívül nekem az is egy kicsit „kevés” volt, h a fontos problémákat, amiket végig tematizál, a végére egyszerűen elbagatellizál Koppold, pedig pl. egy pánikbetegség nem oldódik meg szerintem csak úgy magától. Na de persze tudom, túl sokat várok egy chick-littől.