A diplomamunkáját írja ebben az egy évben ill. a Vatikán Rádió német szerkesztőségénél dolgozik. Erasmus programmal már eltöltött egy évet előtte Firenzében, ráadásul a barátja római. Ennek ellenére nem költöznek össze, a lány egy albérletben él pár olasz egyetemistával, miközben bosszankodik és rácsodálkozik egy csomó mindenre. Sok mindenről szó esik, amit turistaként is tapasztal az ember, mint pl. a katasztrofális tömegközlekedés, az utcákat elárasztó virág/esernyő/hamis márkás táska árusok, a jobbnál-jobb olasz kisvendéglők. De persze volt a könyvben jócskán újdonság és érdekesség is, tetszett pl. ahogy leírta, h egy alkalommal „belógott” a Vatikánba, ahova egyáltalán nem könnyű bejutni, itt a pénzautomata latin (!) nyelvű és gyógyszertárában olyan orvosságokat is kapni, amiket Olaszországban nem. Az időjárás valahogy soha nem megfelelő az örök városban, vagy kibírhatatlan a meleg, vagy hideg van, a lakásban is, de a fűtés csak november 1-től lehetséges, az esős tél kellemetlenségeiről nem is szólva. Meglepett, h bár az olaszok többsége jól főz – ez köztudott is – finomak a desszertjeik is, de pl. süteményt nem szokás otthon sütni, nem is tudnak, inkább a cukrászdákban szerzik be a finomságokat. Amit még érdekesnek találtam, h a szerző több furcsaságot is összeszed, amit ő furának talált, vagy ami miatt őt találták az olaszok annak és ezek nagy többségében, nálunk is az a szokás, mint Olaszországban:O.
Az év gyorsan eltelt a fiatal pár életében és a lány, egyetemi tanulmányait befejezve Hamburgba készül, h ott egy újságíró iskolában tanuljon. Örültem, h az is kiderült, hogy folytatódott a kapcsolatuk a római sráccal: Hollandiába költöztek és összeházasodtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése